Az igazsággal való kompromisszummentes egyetértés, az igazsághoz való ragaszkodás. Az vagyok Isten keze alatt, aminek Ő mond engem. Oda helyezem magam, ahova Ő helyezett engem, úgy gondolkodom magamról, ahogy Ő gondolkodik rólam.
MILYEN LEGYEN a magatartásunk Isten irántunk megnyilvánuló csodálatos kegyelmének láttán? Először is az alázatosság jellemezzen bennünket (2. v.).
MICSODA KEGYELEM Isten részéről, hogy megőrizte számunkra Isten olyan embereinek imádságait, mint amilyen Nehémiás és Dániel! Milyen értékesek a zsoltárokban Dávid király személyes bűnvallásai és imádságai! Az ilyen írásokból tanulunk meg imádkozni. Mert olyan emberek vagyunk, akiknek hasonlóak az érzelmeik, és ugyanazzal az Istennel vagyunk közösségben. Itt Pál apostol jegyzi fel imáinak egyikét.
AZ EGYIK legkegyetlenebb gyanúsítás, amivel Pált illették, az volt, hogy Istennek nem tetszően jár. Támadói rámutattak a (hús)testében lévő tövisre (7. v.). Nem világos, hogy mi volt ez, de a kifejezések fizikai jellegűek, és utalások vannak arra, hogy gyötrelmes volt. Pál rákényszerült, hogy megmagyarázza, miért van ez a testi gyöngesége, és ezt cselekedve megtör egy tizennégy éve önként magára vállalt hallgatást. Tizennégy évvel ezelőtt ő, „egy ember Krisztusban", óriási megtapasztalást élt át.
Mielőtt a Sátán megjelenik, Jób 1,6, Isten szuverenitásának nagy igazságát látjuk. A Sátán hatalmas, de Isten mindenható. Bepillantást nyerünk a mennyei világ eseményeibe. Isten a szellemi világ teremtményeit maga elé hívja. A könyvben szereplő minden ember, maga Jób is, teljesen tájékozatlan azokkal az eseményekkel kapcsolatban, amelyek Isten előtt történtek. A Sátán beszámolója mutatja földi tevékenységét, és az Úr megkérdezi őt szolgájával, Jóbbal kapcsolatban. Az Úr megállapítása, amely még az 1. versen is túlmegy, nagyon figyelemreméltó, Jób 1,8.
„MAGAM PEDIG, én, Pál kérlek titeket" (1. v.). Ez különleges hangsúlyt kap, jelezve, hogy Pál ennek a versnek nemcsak nyelvtani, hanem vitatott témája is. A fejezet tele van utalásokkal azokra a vádakra, amelyeket ellene felhoztak, és részét képezi az apostol védekezésének, amely a 13. fejezetben is folytatódik. Némelyek azt mondták, hogy ő „alázatos", félénkszívű, amikor közöttük van, de „bátor" akkor, amikor távol van (1. v.). Azt állították, hogy „test szerint" él (2-3. v.), hajlamos önmaga felmagasztalására (8.
Nehémiást nézve Ezsdrásétól eltérő jellemet látunk. Mintegy 14 évvel Ezsdrás megérkezése után lehetett, hogy Nehémiás vezette a foglyoknak egy csoportját Jeruzsálembe vissza. Mint Ezsdrás, Nehémiás is Isten embere volt éppen a megfelelő időben. Nagy dolgok történtek olyan emberen keresztül, aki bátran végrehajtotta Isten akaratát. A történelem sokat köszönhet ilyen embereknek. "Nehémiásnak a beszédei..." (1. v.); figyeljük meg, hogy ennek a könyvnek milyen nagy része van első személyben írva. A férfi saját aggodalmát és tetteit írja le.
"Meghalt pedig Sámuel", 1. v. A kevés ragyogó fény egyike kialudt. Dávid átérezte a veszteséget, és elvonult a pusztaságba. Itt történt, hogy találkozott Abigaillal.
Abigail ("az atya öröme/gyönyörűsége") drágakőként ragyogott ki férje ostobaságának sötét hátteréből, aki elutasította Dávid segélykérését. Ő "igen eszes (belsőképpen) és szép termetű (külsőképpen) asszony volt", 3. v. Nagy bölcsességet mutatott egy kényes, és kirobbanni készülő helyzet kezelésében.
SZOMORÚ JELLEMZÉS a tizenkettőről, hogy az út folyamán, amikor az Úr ismét beszélt nekik a haláláról és a feltámadásáról, ők csak saját ambícióikkal voltak elfoglalva. Az Úr ezt követő tanítása arra a kifejezésre összpontosított, amelyet háromszor ismételt meg: „az én nevemben". Egy kis gyermeket középre állítva a pozíció alázatának leckéjére tanította őket (Mk 9.35-37. v.). A gyermeki hit egyszerűsége a szellemi nagyság jele. Pál a „Krisztus iránt való egyenesség"-ről beszélt a szilárd bizonyságtétellel kapcsolatban (2Kor 11,3).
Figyeljük meg Mózes önzetlenségének három bizonyítékát.