A bűn az ember helytelen viszonyulása Istenhez. „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem" (Jn 16,8-9)
Jerikó a pálmafák és friss vízforrások vonzó városa volt. Ez hasonló a világhoz és annak rendszeréhez - vonzó sokak számára, de erkölcsi sötétséggel, bűnnel és átokkal terhes, Józs 6,26.
Bartimeus Izráel kiábrázolása a maga vakságában, 2Kor 3,15, valamint a bűnben és nyomorúságban lévő emberiségé Isten előtt. Az evangélium világossága el van rejtve sokak elől, mert, "e világ Istene (a Sátán) megvakította a hitetlenek elméit", 2Kor 4,4.
Az Úr Jézus Jeruzsálem felé haladt, és amikor belépett egy bizonyos faluba, találkozott tíz leprás férfival. Micsoda szánalomra méltó látvány lehetett! "Megálltak távol", mert a betegség fertőző természete ezt megkívánta, de ezen felül a törvény is előírta, 3Móz 13,46. Ők tehát betegek, tisztátalanok voltak, és elkülönülten kellett lakniuk a táboron kívül.
A sátoros ünnep már elmúlt, "mindenki hazament, Jézus pedig kiment az Olajfák-hegyére". Kora reggel volt, és az Olajfák-hegyének lejtőjén lefelé ment a Megváltó, át a Kidron völgyén, be a városba. A Templom-téren jöttek hozzá az emberek, Ő pedig leült és tanította őket. A helyszínre jöttek az írástudók és a farizeusok is, magukkal hozva egy asszonyt, majd odaállították a tömeg közepére, és házasságtöréssel vádolták. A vád igaz volt, és a bizonyíték kétségbevonhatatlan; de a nagy kérdés az, hogy hol volt a férfi, és őt miért nem vádolták meg?
Bemerítő János istenfélő otthonba született Júdea hegyvidékén mint idős szülők gyermeke. Ebben a papi otthonban mind az apa, mind az anya Lévi törzséből származott. János szülei, minthogy öregek voltak, amikor ő megszületett, nem nagyon élhettek már, amikor elérkezett az ő hatalmas prófétai küldetésének ideje. Feltehetőleg barátok és a család gondoskodott róla, és azokban a korai években viszonylag csendben élhetett, és valamilyen falusi otthon nyújtott menedéket neki, meglehetősen távol a nyüzsgő Jeruzsálemtől.
Dániel szorgalmának, amellyel Isten Igéjét tanulmányozta, az volt a jutalma, hogy kijelentést kapott arról az isteni igazságról, amelyeket évekkel azelőtt Jeremiás jegyzett fel. Dániel reagálása erre a kijelentésre nem valamilyen öntelt megelégedettség volt, hanem inkább mélyebb vágyat ébresztett benne, hogy még több táruljon fel Isten igazságából. Az isteni megpróbáltatás jelenlegi időszaka a végéhez közelített, és Isten emberére ránehezedett, hogy keresse a mennyet, és megmozdulásra késztesse Isten kezét.
Bildád volt a második Jób három barátja közül. "Suahi"-nak nevezték, ami feltehetően azt jelenti, hogy shuah-i volt. Ez egy terület abban a tartományban, amelyben Shuah, Ábrahám fia letelepedett, 1Móz 25,2,6. Ezért bölcs férfiak országából jött, 1Kir 4,30. Részt vett mindhárom vitában, amelyet a barátok Jóbbal folytattak, 8., 18., és 25. fej. Három beszéde igen súlyos tónusú; kevésbé, mint Czófáré, de jobban, mint Elifázé. Bildád beszédei nagyjából azt visszhangozzák, ami Elifáz véleménye, de szenvedélyesebbek, 8,2; 18,3-4, mert Jób érveit elutasítja.
Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója.
Az első fejezetben a Sátán támadásai Jób családja és javai ellen irányultak, de a második fejezetben Jób személyére teszi rá a kezét. Itt Isten szuverenitását ismét hangsúlyozza az Ige, 2,1. A Sátán megjelenik az Úr előtt, miután kudarcot vallott abban, hogy Jóbot bűnre csábítsa. Az Úr ismét megkérdezi a Sátánt, hogy megfigyelte-e szolgáját, Jóbot, akiről ismét elismerően nyilatkozik, de azt is hozzáteszi, hogy Jób még mindig feddhetetlen maradt, annak ellenére, hogy a Sátán súlyos próbának tette ki, 3. v.
PÁL a korintusiakat a szívében hordozta (3. v.). Azt kéri, hogy tárják elég szélesre a szívüket az ő számára, hogy szeretetüknek mindenkori tárgya legyen (2. v.). Miért is ne? Nem ártott nekik. Nemcsak dicsekszik velük, hanem megvigasztalódott a velük kapcsolatos hírekkel (4-7. v.). A levél, amit nekik küldött, problémát jelenthetett, de nem sajnálja az erkölcsi eredmények miatt (8-9. v.). Bűnbánatot eredményezett. Felvázolja a helyzetet, amely miatt így járt el (9-10. v.).
Sírja meglepő módon egy kertben volt. Nem tudjuk, hogy volt-e felirat a sírkövén, de a legodaillőbb szavakat akkor nem is lehetett volna ráírni. Manassé ugyanis (hús)testtel és vérrel írta azt, amit Pál később tollal és tintával vetett papírra. Ezek a következő szavak voltak: "Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik", Róm 5,20.