A bűn az ember helytelen viszonyulása Istenhez. „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem" (Jn 16,8-9)
Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. (Jak 1,14-15)
Géhazi... ezt gondolta: Lám, az én uram... nem fogadta el tőle, amit hozott... Majd utánafutok, hogy kapjak tőle valamit! (2Kir 5,20)
Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem. (2Kir 5,25)
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem... (Zsolt 51,12)
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Lk 15,16)
Nincs más ellenségünk, csak Isten ellensége. Nem emberek ellen harcolunk, hanem a szellemi romlottság ellen. Az ördög ellen viselünk hadat, az istenkáromlás, a tévelygés és a kétségbeesés ellen, melyeket ő sorakoztat fel ellenünk. A bűn seregei ellen harcolunk, a tisztátalanság, az iszákosság, elnyomás, hűtlenség és az istentelenség ellen. Komolyan küzdünk mindezek ellen, de nem karddal és dárdával, mert hadviselésünk fegyverei nem testi fegyverek.
Kegyelmének szövetsége alapján az Úr úgy bánik népével, mintha az soha nem vétkezett volna. Valóban elfelejti összes bűnüket. Minden bűnt elfelejt, mintha soha nem követtük volna el őket, mintha teljesen eltűntek volna emlékezetéből. A kegyelem milyen nagy csodája ez! Isten olyat cselekszik ezzel, ami tulajdonképpen számára is lehetetlen. Irgalma csoda, amely messze felülmúlja az összes többi csodát.
Ez a mi reménységünk. Õ, aki egyszer már eljött, „hogy sokak bûnét elvegye" (28a), újra megjelenik az emberek elõtt. Ez már önmagában boldog reménység. Második eljövetelének van azonban néhány sajátos jegye, amely különösen dicsõségessé teszi majd azt.
Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket.
Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni.
Mostanában ismerjük fel azt a nagy teológiai képességet, amelyet Isten neki adott, hogy segítsen és tanítson másokat.