A bűn az ember helytelen viszonyulása Istenhez. „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem" (Jn 16,8-9)
Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.
Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:
"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez,
Minden bűnöm téged sebez."
Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,4). Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek.
"Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja." Példabeszédek 18,17
Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Ő együttérzésből halt volna meg a bűneinkért. Az Újszövetség azt mondja, hogy bűneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésből, hanem azonosulva velük. "Bűnért való áldozattá tette" Isten értünk. Elvette bűneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés.
„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18
A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva. A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan. A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki. Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL. Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.
A Biblia nem azt mondja, hogy Isten egy ember bűne miatt büntette az egész emberiséget, hanem hogy a bűn adottsága - az, hogy igényt tartok saját magamra - egy ember által hatolt be az emberiség életébe. De sokkal mélyebb kijelentés az, hogy egy másik EMBER magára vette és el is törölte az emberiség bűnét (Zsid 9,26).
