12.14 Egymásért
„Nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közelget" (Zsid 10,25).
„Nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közelget" (Zsid 10,25).
„Sőt sokkal inkább: a testnek éppen azok a tagjai szükségesek, amelyek gyengébbeknek látszanak" (1Kor 12,22).
„Nem szégyelli őket testvéreinek nevezni" (Zsid 2,11).
„Kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem ti magatoktól van. Isten ajándéka ez" (Ef 2,8).
„Belelőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta. Akkor megharagudott rá az Isten embere és mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd!" (2Kir 13,18-19).
„Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).
„Mikor rátekintett az ott járó Jézusra, így szólt: Íme az Isten báránya!" (Jn 1,36).
„Oda vetették a hálót, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt. Szólt azért az a tanítvány, akit Jézus szeretett, Péternek: Az Úr az" (Jn 21,6-7).
„Mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám" (1Móz 33,10).
„Nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen" (1Kor 1,17).