Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
08.21 A sírás éjszakája után örvendező nappal
Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.
05.09 A bizalom örömet ad
A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz.
09.10 Vigasztaló szavak
2Tesszalonika 1,1-12
PÁL APOSTOL megírta második levelét a tesszalonikai szenteknek. Szolgáló társaival együtt melegen üdvözölte azokat, akik kedvesek voltak neki a Krisztusban. „Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban" voltak. Ez nem jelentőség nélküli. Voltak, akik rossz szándékkal írtak nekik, azt állítva, hogy leveleik Páltól származnak (2,2). A tesszalonikaiak ezt a levelet nyugodtan valódinak fogadták el. Milyen tapintatosan foglalkozik az apostol megtértjeinek problémáival. Bölcs pásztor volt - méltó a követésre.
04.26 Dávid szomorú szíve (2)
2Sámuel 15,13-23.30
A tegnapi olvasmányunkban azokat mutattuk be, akik megszomorították Dávid szívét, amikor elhagyta Jeruzsálem városát, és átkelt a Kidron patakon Absolon lázadása közben. Azonban a szomorúság könnyei az öröm könnyeivel elegyedtek, amikor azokra tekintett, akik odaadóak maradtak iránta. Róluk különböző leírásokat találunk.
04.04 Micsoda öröm!
Lukács 24,36-53
MICSODA IZGALMAS nap! Miközben az emmausi két tanítvány elmondta a történetét és a teremben lévő többiek is a magukét, egyszer csak köztük állt maga az, Akiről beszéltek. Nem volt szüksége arra, hogy kinyissa az ajtót - a feltámadott test, miközben valóságos test volt, nem volt alávetve azoknak a természeti törvényeknek, amelyek azelőtt uralkodtak rajta. Némelyek azóta is tagadták, hogy feltámadt a test, és azzal érveltek, hogy csak a szellem hagyta el a sírt (ott volt egyáltalán?), és hogy a test gázneművé változott.
03.24 A kereső Isten
Lukács 15,1-32
SZOROS KAPCSOLAT van a 14. fejezet vége és a 15. fejezet eleje között. Az Úr sóról beszélt, amely elveszítette az ízét, és ennek következtében használhatatlanná vált, és arra ösztönözte hallgatóit, hogy szenteljenek figyelmet annak, amit mondott. A vámszedők és a bűnösök egyetértettek abban, hogy ez a leírás illik rájuk, és közeledtek hozzá, hogy hallgassák. Ez panaszt váltott ki a farizeusokból és az írástudókból, akik nem tudták megérteni, hogyan foglalkozhat az Úr ilyen emberekkel.
03.09 Zsinagóga, város és betegszoba
Lukács 4,14-44
JÉZUS a „Szellemnek erejével" visszatért Názáretbe, arra a helyre „ahol felneveltetett". A zsinagóga az Ő számára a bizonyságtétel helye volt, és noha azok, akik benn voltak, „álmélkodtak kedves beszédein", bizonyságát adták, hogy nem fogadják el Őt (24. v.).
03.03 Cél es személyek
Lukács 1,1-38
AZOK a személyek, akik előkelelő helyet foglalnak el az elbeszélésben, a következők: Heródes, Zakariás, Erzsébet, Gábriel, József és Mária. Gábriel kivételével az emberlét keresztmetszete tárul elénk, akiken keresztül Isten munkálkodik az üdvösség boldog híreinek elhozatalában.
12.19 Az ítélettől az örvendezésig
Habakuk 3,1-19
A PRÓFÉTA, miután csendben volt és hallgatott, most egy imádságos zsoltárba kezd bele „a sigjónóth szerint", amely egyfajta gördülékeny, örvendező zenei kíséret, 3,1. Most már nem kérdésesek Isten útjai. A próféta elfogadta az Úr szavát, bár megrettenve, 3,2a; nem a küszöbön álló nyomorúságtól félve, hanem az Úr félelmével. Napjainkban, amikor eluralkodik a könnyelmű bizalmaskodás, bizony szükségünk van megújulásra „kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz”, Zsid 12,28-29. Habakuk itt nagy magasságokba emelkedik.