01.30 Mécsesem
2Sámuel 22,29-37
2Sámuel 22,29-37
Áldott legyen a kegyelem Istene, hogy ez így van. Öröktől fogva kiválasztott népe természettől fogva éppen olyan makacs ugyan, mint Ádám többi maradéka, de amikor eljön az Úr sereggyűjtésének napja, és a kegyelem kifejti hatalmát, ezek készek megtérni és hinni az Úr Jézusban. Senki sem erőszak hatására tér meg, de Isten Szelleme addig munkálkodik bennünk, míg készek vagyunk meghajolni az ő akarata előtt.
A mai nap igéi:
Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! (1Kir 8,52)
Az Isten iránt való bizalmunk azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. (1Jn 5,14)
Uram, vezesd ma is lépteimet!
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
Utaidat ismertesd meg velem, Uram!
Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. (Zsolt 19,9)