„Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz..." (Zsolt 110,3).
Áldott legyen a kegyelem Istene, hogy ez így van. Öröktől fogva kiválasztott népe természettől fogva éppen olyan makacs ugyan, mint Ádám többi maradéka, de amikor eljön az Úr sereggyűjtésének napja, és a kegyelem kifejti hatalmát, ezek készek megtérni és hinni az Úr Jézusban. Senki sem erőszak hatására tér meg, de Isten Szelleme addig munkálkodik bennünk, míg készek vagyunk meghajolni az ő akarata előtt.
Milyen csodálatos hatalom az, amely soha nem kényszeríti, de mégis irányítja akaratunkat. Isten nem töri fel a zárat, hanem mesteri módon kinyitja azt. Erre egyedül csak ő képes.
Ezek után már készek vagyunk úgy élni, cselekedni és szenvedni, ahogy az Úr akarja. Ha olykor lázadásra hajlunk, csak újra meg kell mutatnia hatalmát, máris sietünk szívből engedelmeskedni parancsainak. Szeretnénk ma Isten hatalmának a tudatában élni, és az ő dicsőségére és embertársaim javára igaz cselekedeteket végrehajtani.
Uram, én kész vagyok erre, és bízom abban, hogy Te ma gyűjtesz seregeket. Teljesen rendelkezésedre állok. Készen vagyok, sőt vágyom arra, hogy használj fel szent céljaidra. Add, hogy ne kelljen így kiáltanom: „arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs" (Róm 7,18). Istenem, aki az akaratot kiművelted bennem, Tőled kérek most erőt a teljesítéséhez is.