áldozat

A MÓZES 3. KÖNYVE 6,8-7,38 részében látjuk a papi tevékenységre vonatkozó törvényeket a különböző áldozatokkal kapcsolatban. A szertartás részletes leírása garanciát jelentett a tévedések és a bálványimádás bejutása ellen. A 7,37-38 világossá teszi, hogy ezek a törvények nem Mózestől, vagy Árontól, a főpaptól származtak, hanem közvetlenül Istentől eredtek. Nem bízta népére, hogy eldöntse az imádat és az áldozás mikéntjét.

AZ EZZEL a két áldozattal kapcsolatos utasítások a 3Móz 4,6-7-ben találhatóak. Sokféle áldozat létezett, mert egyetlen áldozat nem tudta volna bemutatni Krisztus áldozati művének különböző szempontjait. A „kedves illatú" áldozatokat, amelyekkel korábban foglalkoztunk, önként vitték Istennek olyanok, akik közösségben voltak Istennel. Most olyan bűnösök közeledését látjuk, akik bűnáldozatuk szerint tudatában vannak a szent Isten ellen elkövetett bűnüknek, vagy vétekáldozatuk szerint, felebarátjuk ellen elkövetett bűnüknek.

A FŐ ÁLDOZATOK száma öt volt, amelyek két részre oszlottak. Az első három úgy osztályozható, mint „kedves illatú áldozat", amely arról beszél, hogy Isten gyönyörködik Krisztus tökéletességében és az Atya akaratának való önkéntes alárendeltségében az engesztelési munkát illetően. A másik kettő „bűnáldozat", amelyekben Isten elviselhetetlen ítélete látható a bűn felett az Isten által biztosított helyettes személyében. Mai olvasmányunk csak az égőáldozattal foglalkozik, de a magyarázatok kiterjednek majd röviden az ételáldozatra és a békeáldozatra is.

MAGYARÁZATAINKAT egyetlen tételre fogjuk korlátozni mindkét fejezetből, a szentélyen belüli kárpitra, valamint a külső udvarban lévő rézoltárra. Ahogyan bent állunk a sátorban és körülnézünk, minden az Ő dicsőségéről beszél, Zsolt 29,9.

AHOGYAN KÖZELEDÜNK a szabadulás éjszakájához, emlékeztetőt kapunk, hogy aminek azon az éjszakán meg kellett történnie, új kezdetet jelentett számukra, mint nemzet számára, 2. v. Egy bárányt meg kellett ölni és vérét úgy kellett az ajtó fájára hinteni, hogy mindenki lássa, és ettől kezdve készülniük kellett a szabadságra Istennel! Álljunk meg egy pillanatra, és csendesedjünk el. Szabad vagyok, mert Üdvözítőm meghalt, 1Kor 5,6, és ebben a szabadságban szilárdan állok.