Isten meg nem érdemelt jóindulata (ajándéka) életünk minden megnyilvánulása felé. A kegyelem az ok, a békesség a következmény.
Pál apostol írta a római levelet i.u. 57-ben, a 3 missziós útja után, Korinthusból.
A levél az isteni szeretetnek, a KEGYELEMNEK az emberi szívhez vivő útját írja le.
„Ó, te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafírokra alapítalak" (Ézs 54,11).
„Kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem ti magatoktól van. Isten ajándéka ez" (Ef 2,8).
„Mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám" (1Móz 33,10).
„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13).
„Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség" (1Jn 1,5).
„És Ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által jut el céljához" (2Kor 12,9).
„Asszony! Nagy a te hited. Legyen neked a te akaratod szerint" (Mt 15,28).
Az Úr irgalma végtelen,
Ezt folyton érzem én;
Habár nincs semmi érdemem,
Ő mégis hord kezén.
Nincs arra szó, sem gondolat,
Mi jóval áld az Úr;
Aki magában gyönyörködik, s közben másokat lenéz, nem látja meg Istent, de aki magalátásától szégyenkezve földre süti szemét, meglátja az Urat és megtalálja kegyelmét.