Korintus

PÁL KÖVETKEZŐ látogatása Korintusba szívvizsgálat lesz (1-2. v.). Gyengeséggel vádolták őt. Emlékeztet rá, hogy Krisztus gyengeségben halt meg a kereszten. Az Úr magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével, hogy alávethesse magát a leggyalázatosabb halálnak. Ahogyan ott függött a kereszten, úgy látszott, teljesen ki van szolgáltatva a bűnösöknek. Most azonban Isten hatalma által él. Pál teljes mértékben megtapasztalta, mit jelent Krisztusban gyengének lenni, de nem volt idegen számára az a hatalom sem, amely a gyengeségben vált tökéletessé.

AZ EGYIK legkegyetlenebb gyanúsítás, amivel Pált illették, az volt, hogy Istennek nem tetszően jár. Támadói rámutattak a (hús)testében lévő tövisre (7. v.). Nem világos, hogy mi volt ez, de a kifejezések fizikai jellegűek, és utalások vannak arra, hogy gyötrelmes volt. Pál rákényszerült, hogy megmagyarázza, miért van ez a testi gyöngesége, és ezt cselekedve megtör egy tizennégy éve önként magára vállalt hallgatást. Tizennégy évvel ezelőtt ő, „egy ember Krisztusban", óriási megtapasztalást élt át.

ITT FELTÁRUL Krisztus igaz szolgájának indítéka. Pál azt kívánja, hogy a korintusiakat, mint tiszta szüzet állítsa Krisztus elé (1. v.), mint olyan népet, amelynek hite nem szennyeződött be hamissággal. Eljegyezte őket „egy férfiúnak". Ugyanúgy, ahogyan a házassági közösség kizárólagos, a hívők el vannak kötelezve a Krisztus iránti kizárólagos hűségre. A szűz szíve osztatlan. Neki nem kell másra gondolnia, csak arra az „egy férfiúra", aki számára el van jegyezve. Itt felmerül egy probléma. A korintusiak figyelme elterelődött az Igazról a hamis tanítók miatt.

„MAGAM PEDIG, én, Pál kérlek titeket" (1. v.). Ez különleges hangsúlyt kap, jelezve, hogy Pál ennek a versnek nemcsak nyelvtani, hanem vitatott témája is. A fejezet tele van utalásokkal azokra a vádakra, amelyeket ellene felhoztak, és részét képezi az apostol védekezésének, amely a 13. fejezetben is folytatódik. Némelyek azt mondták, hogy ő „alázatos", félénkszívű, amikor közöttük van, de „bátor" akkor, amikor távol van (1. v.). Azt állították, hogy „test szerint" él (2-3. v.), hajlamos önmaga felmagasztalására (8.

AZ ADAKOZÁS nem pusztán és egyszerűen áldozat; ez „vetés", amelyet „aratás" fog követni. Azt aratod, amit vetettél (6. v.). Az ember sohasem veszít, ha nagylelkű. Az aratás eredménye arányos lesz az elvetett maggal. Aki szűken vet, szűken is arat. Ha valaki bőven vet, bőven is arat. Az adakozás nemcsak kiadás; az befektetés.

PÁL ANYAGI segítséget gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. A korintusiak nehézkesek voltak a részvételben. Pál most felszólítja őket. Elképzelése a keresztyén adakozásról magasröptű. Az „kegyelem" volt, a Szent Szellem szolgálata, amely szorosan összefüggött a keresztyén megtapasztalással, és eredményesen megmutatkozott a gyakorlati megvalósításban. Korintusban minden bőségesen megvolt, ebben azonban hiányosság mutatkozott. Pál két példával hívja fel a figyelmüket.

PÁL a korintusiakat a szívében hordozta (3. v.). Azt kéri, hogy tárják elég szélesre a szívüket az ő számára, hogy szeretetüknek mindenkori tárgya legyen (2. v.). Miért is ne? Nem ártott nekik. Nemcsak dicsekszik velük, hanem megvigasztalódott a velük kapcsolatos hírekkel (4-7. v.). A levél, amit nekik küldött, problémát jelenthetett, de nem sajnálja az erkölcsi eredmények miatt (8-9. v.). Bűnbánatot eredményezett. Felvázolja a helyzetet, amely miatt így járt el (9-10. v.).

MIÉRT VOLTAK a korintusiak annyira kritikusak Pállal szemben? A válasz az, hogy szeretetük nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna (12. v.). Szűkmarkúak voltak a szeretetben. A hő kiterjedést okoz, és a szeretet melege mindig kitágítja az ember szívét. A korintusiakkal ellentétben Pál szája „megnyílt", és szíve „kitárult". Ő teljesen nyílt volt, és a legmelegebb szeretettel fordult feléjük. Ez a megállapítás még csodálatosabb az ajkairól, mivel a korintusiak tagadták szolgálatának őszinteségét - pedig micsoda szolgálat volt az! (3-10.

A BÉKÉLTETÉS az ellenségesség barátsággá alakítása, és utalás rejlik benne egy olyan közösségre, amely egyszer létezett, és azt követően elveszett. Az ember közösségre teremtetett Istennel. Akkor teljesíti rendeltetését, amikor egy az Istennel. De van egy eltávolító hatás - a bűné. A bűn ember és Isten közé állt. Az ember elidegenedése Istentől, az Istennel szembeni aktív ellenségeskedéssel együtt, amely ezt követte, Ádám engedetlenségével és bűnével jött be. Az Isten akaratával szembeni engedetlenség az ember és a Teremtője közötti közösséget lehetetlenné tette.

Ml TÖRTÉNIK, ha jelenlegi testünk szertefoszlik a halálban? Van Istentől készített házunk" (1. v.). A jelen idő kifejezi annak bizonyosságát, hogy feltámadott testet kapunk (1Kor 15,42-49). Addig „sóhajtozunk" (Róm 8,23) a testi gyengeség és a bűn terhe miatt, és vágyakozunk a mennyei dicsőség után. Dicsőséges jövőnk bizonyos, mert ígéretünk van róla a Szellem zálogában, és éppen most Isten keze munkája vagyunk (2Kor 5,5). A jelenben az elkövetkező dicsőség előízét élvezhetjük.