ITT FELTÁRUL Krisztus igaz szolgájának indítéka. Pál azt kívánja, hogy a korintusiakat, mint tiszta szüzet állítsa Krisztus elé (1. v.), mint olyan népet, amelynek hite nem szennyeződött be hamissággal. Eljegyezte őket „egy férfiúnak". Ugyanúgy, ahogyan a házassági közösség kizárólagos, a hívők el vannak kötelezve a Krisztus iránti kizárólagos hűségre. A szűz szíve osztatlan. Neki nem kell másra gondolnia, csak arra az „egy férfiúra", aki számára el van jegyezve. Itt felmerül egy probléma. A korintusiak figyelme elterelődött az Igazról a hamis tanítók miatt. Szellemileg elcsábították őket, szívüket elhódították a Krisztus iránti feltétlen hűségtől. Pál célja az volt, hogy a hívőket Ura számára készítse fel. Attól félt, hogy eltéríthetik őket a Krisztus iránt való őszinte odaadástól.
Ezek a tanítók (fő-fő apostolok, 5. v.), akik félrevezették őket, a (hús)testtel dicsekedtek (18. v.), rabszolgasorba döntötték őket, és hatalmaskodtak felettük (19-20. v.). Mik voltak akkor a Krisztus igaz szolgájának a jelei? (23-28. v.). A szenvedésnek micsoda felsorolását találjuk ezekben a versekben! Az az ember pedig, aki ezeket eltűrte, állandóan betegségtől szenvedett. Azonban mindez a veszedelem és nehéz munka mellékes dolog volt az apostol számára. Ami naponta ránehezedett, amitől nem szabadult, és ami legbelső nyugtalanságát okozta, az az összes gyülekezet gondja volt. Ezek a gondok naponta úgy támadták, mint valami gyülevész népség. Szívén viselte azoknak a gyülekezeteknek az ügyét, amelyeket alapított és látogatott, mindenféle problémájukkal és nézeteltérésükkel. Értük munkálkodott imában és minden más lehetséges módon. „Gondoskodása" abból állt, hogy magára vette a nyáj minden egyes tagjának minden nyugtalanságát. Gondjának két egymást kiegészítő szempontja látható itt - együttérzés a gyengékkel és harag a rossz miatt (29. v.). Pál úgy érezte a gyengék gyengeségeit, mintha a magáé lennének, és az igazságtalanságokat úgy megszenvedte, mintha ellene követték volna el azokat. Az együttérzés a keresztyén szeretet lényege. Ez igazi keresztyén szolgálat volt.
Kutassuk a leveleket, hogy felfedezzük Pál naponkénti imádságának témáját, amelyet a gyülekezetekért folytatott. Imádkozott „szüntelen" (Róm 1,9), „mindenkor" (1Kor í,4); nem szűnve meg hálát adni (Ef 1,16).