János

EBBEN a szakaszban az apostol az írott szolgálatáról beszél. Ezt mondja; „írok", „írtam", „nem írtam". Ezekben a megállapításokban világosan bemutatja írásainak célját: arra szolgáltak, hogy erősítsék azokat, akik ismerték az igazságot, és arra, hogy igazolja számukra Isten Igéjét. Nem arról volt szó, hogy valami újat hozzon elő, hanem arról, hogy megszilárdítsa azt, ami már ismertté lett előttük, akár fiatalok, felnőttek vagy érettek voltak a hitben; hogy azok tanítása, akik szemben álltak Krisztussal, ne fordíthassák el őket Őtőle, Aki megismerteti az Atyát.

Isten jelenlétében ül „az igaz Jézus Krisztus” (1 v) befejezett művének érdemében. Tökéletesen megelégíti az Atyát, és magára vállalta, hogy mindenen átsegíti gyermekeit. A világosság tisztasága, amelyben Isten lakozik, bűntelenséget követel, az emberi természet bűnös. Miközben az Istennel való közösség szempontjából a bűn nem lehet jellemző ránk, lesznek alkalmak, amikor mégis az lesz természetünk miatt: ezért szükséges, hogy valaki állandóan Őelőtte álljon, hogy képviselje ügyünket. Ez a valaki Jézus Krisztus, az Igaz.

MA OLYAN rohanó és gondokkal teli világban élünk, hogy az emberek elfordultak a dombok, völgyek és folyók nyújtotta lelki nyugalom felé - a természeti békesség helyszínei felé, amelyek helyreállíthatják számukra azt a lelki nyugalmat, amely tönkrement a napi élet feszültségei és gondjai következtében. A hívő ember számára János ad egy receptet, amely magasztosabb, mégis alapvető ehhez a szellemi jóléthez. A legegyszerűbb szavakkal mondja, hogy hallottuk, láttuk, szemléltük és megtapintottuk az élet Igéjét.

AMIKOR AZ Úr Anániáshoz beszélt a Tarzusi Saullal kapcsolatban, ezt mondta: „...ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet... királyok... előtt” (ApCsel 9,15). Ezt tette Pál, és hirdette az üdvösség evangéliumát annak a látomásnak megfelelően, amelyet a mennyből kapott. János más jellem volt. Társa volt a négy másik jobban ismert apostolnak: Péternek, Jakabnak, Andrásnak és Fülöpnek. Sohasem mutatta magát úgy, mint azok vezetője, de mindazáltal tényleges befolyása volt rájuk. Ő elmélkedő, tartózkodó szellem volt.