11.22 Elfogadni és adni
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem..." 1Korintus 13,1
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
06.29 Ítéletre sem megy
„Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." János 5,24
06.09 A legközelebbi legjobb tennivaló
Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk. Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből? "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed. A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz.
02.26 Elismerés, de kitől?
„Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" János 5,44
10.18 Önszeretet?
A második (parancs) ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mk 12,31)
09.25 Isten elfogadta az áldozatot
Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.
06.18 Elizeus háromnál többet várt
2Királyok 13,10-19
Ezek Elizeus utolsó pillanatai. Nyitott ablak előtt játszódtak le, 17. v. A nyitott ablak azt sugallja, hogy a lélek Istentől vár valamit, Dán 6., míg a csukott ajtó, 2,4 arra utal, hogy a lélek Istennel visszavonultságban van. Elizeus kezének a királyéra való ráhelyezése erő átadására enged következtetni, 16. v. Meg kell jegyezni, hogy az erőt az előtt adja át, mielőtt a feladatot megparancsolja, 17. v. Így az Úr Jézus is ad, mielőtt parancsol, és felhatalmaz, amikor elküld; vö. Jn 20,21-22; Csel 1,8.
04.01 Ebál és Garizim
5Mózes 27,1-13; 28,1-19
AZ ÁLDÁS ÖRÖME életbevágóan fontos volt Izráel nemzete számára. Ebben volt egyetlen reményük a növekedésre és boldogulásra. Az Ábrahámnak tett korábbi ígéretben, amikor Isten kihívta őt Úr városából, 1Móz 12,1-3, az áldás és átok egybe volt kapcsolva. „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt." Az áldás és átkozás joga Istené, és Izráel jóléte azon mérhető, hogy tapasztalják-e Isten áldását.
12.06 Mindenre van erőm Krisztusban
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Fil 4,13).