EZÉKIÁS KÉT ALKALOMMAL szenvedte el az asszíriaiak istenkáromló gúnyolódását (1) egy szóáradatban, 18,17-35; (2) egy írott szövegben, 2Kir 19,8-13. Igeszakaszunk Ezékiásnak ezek közül a másodikra adott válaszával foglalkozik, valamint Ézsaiásnak ezzel kapcsolatos jövendölésével.
MÉLYREHATÓ ELEMZÉS található itt a mi figyelmeztetésünkre a nemzet betegségéről, amely annak halálához vezetett.
AKHÁZ KÜLÖNÖSEN GONOSZ király volt, noha egy jó királynak volt a fia (Jótámnak), 2Kir 15,34-35, és apja volt egy kimagaslóan jó királynak (Ezékiásnak), 2Kir 18,1-8. A szentség nem örökletes tulajdonság!
AMÁSIA URALKODÁSÁNAK bevezető összegzése, 14,1-4, másik példáját mutatja egy olyan királynak, akinek jóra való hajlandósága mellett határozott fenntartásokat kell hangoztatnunk. Ebben inkább apjához, Jóáshoz volt hasonló, mint Dávidhoz. Fontos, hogy a legjobb példát kövessük, amely előttünk áll, 1Kor 11,1
JÓÁS KEZDETBEN jó király volt, 2Kir 11,21-12,3. Ez alatt az időszak alatt megismerte Jójáda istenfélő befolyását, aki akkor főpap volt, 2. v. Jójáda megadta Istennek a szentélyben, ami jár és szájában is az igazság törvénye volt, Mal 2,6-7. De azok az előnyök, amelyeket elért az Ő istenfélő tanítása által, csak Jójada életében tartottak. Amikor Jóás támasza eltávozott, nyilvánvalóvá vált, hogy inkább a támasztól függött, mint az Úrtól.
EZ A SZAKASZ fejezi be a véres forradalom részletes beszámólóját, amelyet prófécia indított el, 9,1-3; 1Kir 19,15-17. Összefonódás volt a királyi ház és Baál háza között, amelyet Akháb épített ki, 16,32, és ez vezetett mindkettőnek a teljes pusztulásához, 2Kir 1,11.17.18-28.
AKHÁB HÁZA, hasonlóan a két előzőhöz az északi királyságban pusztulásra van ítélve, 8-9. v. Jéhu volt az Úr eszköze, felkenve, 3.6.12. v., és kijelölve, hogy büntessen, 7. v. Végül is az eseményekben az Úr volt az, aki intézkedett. „Kigyomlálom", és "teszem"; ez volt az isteni kijelentés az Ő szándékaival kapcsolatban. Az Úr hosszútűrő, tág teret ad a bűnbánatnak. Késését sohasem szabad lassúságnak tekinteni.
AMIT A CSATÁROZÁSOK nem tudtak elérni, azt egy hosszú ostrom megtette, legalábbis a szíriai király így gondolta, 6,23-24. Samária ostroma és annak fejleményei mostani olvasmányunk témája.
LÁTJUK AZ ÚR GONDVISELÉSÉT, amely megengedi az ellenséges betöréseket.
Az Úr előzetes figyelmeztető rendszere: veszélyelhárítás,2Kir 6,8-10. v. Az izraelieknek meg kellett vallaniuk: „Veszendő mezopotámiai volt az atyám", 5Móz 26,5. Nagyon gyakori, hogy az fenyegeti belső létünket, amik egykor voltunk, mielőtt a kegyelem elhívott bennünket.
Az, hogy Isten mindentudó, egyikünk előtt sem kétséges. De szeretné népét is tájékoztatni a Sátán megtévesztéseiről, 2Kor 2,11.
OLVASMÁNYUNK ISTEN két nagy emberének elválását írja le. Az atyai példakép a mennybe ragadtatott egy szélvészben, 11. v. Gyorsan távozott el, ahogyan megjelent, 1Kir 17,1. A fiatalabb férfi itt maradt prófétának Illés helyett, 1Kir 19,16.