A tanítványok minden ténymegállapítása helyes volt; de téves következtetéseket vontak le a tényekből. Mindaz, ami a szellemi levertség ízét hordozza, mindig rossz. Ha levertség vagy nyomottság vesz erőt rajtam, ennek mindig én magam vagyok az oka, nem Isten, nem is más valaki. Két forrás van, amiből levertség támadhat: abból, ha kielégítettem egy vágyamat, vagy abból, hogy nem elégítettem ki.
Nekünk, mint Isten munkásainak meg kell tanulnunk, hogy teret engedjünk, szabad mozgást biztosítsunk Istennek. Számítgatunk, mérlegeljük a lehetőségeket, aztán megállapítjuk, hogy ez vagy az fog történni, de közben megfeledkezünk arról, hogy Isten a maga tetszése szerint, váratlanul belenyúlhat az eseményekbe. Meglepődnénk-e, ha Ő úgy toppanna be összejövetelünkre, ahogyan sohasem gondoltuk volna? Ne szabd meg, hogy milyen különleges úton jöjjön; Őt várd, így engedj teret neki. Várd az Ő jövetelét, de ne te határozd meg, hogyan jöjjön.
Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.
Jerikóba értek..., egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. (Mk 10,46)
Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.(Jer 31,3)
De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. (Jel 2,4)
...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak... (Zsid 9,27)
Hóseás próféciáján végig az Isten és népe közti kapcsolat úgy van bemutatva, mint férj és feleség kapcsolata. A könyv a megsértett Istennel kezdődik, és azonnal megadja az okát is - az ország paráznaságot követett el azzal, hogy eltávolodott az Úrtól, 1,2. Ennek az eltávolodásnak a mértéke később csak növekedett, amikor megtudjuk, hogy nem volt igazság, irgalom és ismeret az országban, 4,1. Ennek a gyümölcse fel van sorolva, mert a nép megengedte magának az átkozódást, hazugságot, gyilkosságot, lopást és házasságtörést, 4,2.
A KAPCSOLATOKNAK és különböző szükségleteknek a változatossága áll előttünk ebben a fejezetben, de az Emberfia mindig nagyobb, mint az emberek szükségletei.
AZ A SZÓ, hogy „ímé", négyszer fordul elő Jákob álmában.
„Ímé egy lajtorja", 12a v. A létra a föld és ég között megszakadt közösséget ábrázolta. Jákobtól - szükségében és magányosságában (mert egyetlen társa a botja volt, 32,10) - Isten közvetlen jelenlétébe vezetett. Jákob megtanulta, hogy noha otthona több mint 80 km-re volt mögötte - és hamarosan még messzebb lesz - a menny nagyon közel van!