DÁVIDNAK VALÓBAN KEGYELEMRE volt szüksége, hogy felülemelkedjen fivérének gúnyolódásán, 28. v., Saul hitetlenkedésén és zavaró beavatkozásán, 33. v., valamint Góliát megvetésén és átkozódásán, 42. v.-től. Ő is tudatában volt az ellenség nagyságának és erejének, 45. v. Góliát valóban harcedzett ember volt ifjúságától fogva, 4-7. v. Mit ér most Dávid botja, az az öt sima kövecske, a pásztortarisznya és a parittya?
VOLT-E VALAMI KÜLÖNLEGES Gedeonban, Sámsonban és Sámuelben, látva, hogy a többi bírótól eltérően ők isteni látogatás útján lettek elhívva? Sámsonnál azonban még azt is látjuk, hogy különleges felkészítése ellenére hiba jelentkezik nála. Tevékenységét tekintve sohasem látjuk, hogy valamilyen hadjáratban lenne, csak néhány össze nem függő csapást indít. Öt alkalommal olvassuk róla, hogy „lement". Állandóan megszegte nazireusságának törvényét, lásd 4Móz 6, és mindkét szerelmi ügyében megszegte a házasságra vonatkozó mózesi törvényt, 5Móz 7,3.
FELTŰNŐ, hogy a Bírák könyvében Izráel utolsó ellenségei a filiszteusok, akiket rendszeresen „a körülmetéletlen filiszteus" névvel illetnek, a szövetség, vagy szentség jele nélküli vallást képviselik. Az ő kivándorlási útvonalukat (ugyancsak Egyiptomból) követve, abban nincsen hasonló a vér és erő által történt megváltáshoz (Vörös-tenger), a Jordánt sem keresztezik. Hasonlítsuk össze az Újszövetségben utolsóként említett laodiceai gyülekezettel is. Sok volt ott a forma, de kevés a valóság!
ISTEN SZERET áldásokat adni. De hűsége megköveteli, hogy ahol az alkalom szükségessé teszi, fenyítenie kell. Izráelhez a következőképpen szól: „Ha az én rendelkezéseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok...", 3. v. Az ilyen engedelmességet követően hat isteni ígéret érvényes: „Esőt adok néktek", 4. v.; „békességet adok", 6. v.; „kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről", 6. v.; „hozzátok fordulok", 9. v.; „az én hajlékomat közétek helyezem", 11, v.; „közöttetek járok", 12. v.
SÁRA HITETLEN nevetése, 18,12, alkalmat ad a Szentírás egyik nagy szónoki kérdésének a feltevésére: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?", 14. v. Az, hogy az Úrnak semmi sem túl nehéz, ki van jelentve nemcsak az ÓSZ történeti részében, hanem a költői és prófétai részében is, Jób 42,2; Jer 32,27. Ugyanezt a dicsőséges igazságot állapítja meg az ÚSZ is, Mt 19,23-25; Mk 14,36; Lk 1,37. Az Úr számára csak az lehetetlen, ami ellentétben áll természetével.
„A királyi széket körülvevő szivárvány olyan volt, mint a smaragd" (Jel 4,3).
„Megáll az Istennek erős fundamentuma, amelynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit" (2Tim 2,19).
Jelenések 19,11-12