Ige

EZ A FEJEZET fontos betekintést ad abba, hogy a próféta az üzenet beszéddel történő kifejezéséről áttér az írott szóra. Az elmondott kijelentést Báruk héber könyvtekercsbe írta. Azt úgy olvasták, hogy közben letekerték. Az irattekercs pontos tartalma nincs megadva számunkra. De megírásának oka az a reménység volt, hogy Júda megtér, és elfordul gonosz útjairól, 3. v. Isten kész volt a megbocsátásra. Azt tükrözi, hogy Isten minden lehetőséget nyitva hagyott a megtérésre, mielőtt a büntetés lezúdulna. Az ítélet valójában nem szíve szerint való.

ISTENÜNK ÚGY TEKINTI népét, mint szeme fényét, és úgy is törődik vele. Izraelnek azt mondta a pusztában Mózes búcsúénekén keresztül, hogy „az Úrnak része az Ő népe... őrizte, mint a szeme fényét", 5Móz 32,9-10. A visszatért maradékot az Úr Zakariáson keresztül ugyanezzel a képpel biztosította: „aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja", Zak 2,8. Dávid bizalommal imádkozhatott így: „Tarts meg engem, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engem", Zsolt 17,8.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

ISTEN NÉPE KÖZÖTT Isten Igéje minden őszinte megújulásnál fontos helyet foglal el. Minden igazi megújulásnak az Igével kell kezdődnie és a neki való hívő engedelmességgel, vö. 2Krón 29,35; 31,3-4; 34,14-től. A helyreállítás munkájának közvetlen eredménye volt az Isten Igéje utáni hatalmas éhség. Itt egy egyesült népet látunk, amely Istenre vár, Neh 8,1. A Vizek kapuja előtt voltak, ami bizonyos utalást jelent az Isten Igéjének megtisztító, felfrissítő és megújító erejére.

JÓSIÁSSAL KAPCSOLATBAN a Királyok könyve azokat a változtatásokat hangsúlyozza, amelyeket uralma 18. évében vezetett be, amikor az Igét megtalálták.

A MÓZES 5. KÖNYVE kiáltvány vagy igehirdetés a törvényről. A könyv így kezdődik: „Ezek az Igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek", 1. v. Ez a bevezetés megjelöli a könyv sajátos jellegét, Mózes Öt könyve között. Mózes felidézi az előírásokat és parancsolatokat, amelyeket Isten adott a népnek; vö. 5Móz 31,24. Az Igéket nemcsak elmondta, hanem be is írta egy könyvbe, amelyet a szövetség ládája mellett helyezett el.