Ige

ISTENÜNK ÚGY TEKINTI népét, mint szeme fényét, és úgy is törődik vele. Izraelnek azt mondta a pusztában Mózes búcsúénekén keresztül, hogy „az Úrnak része az Ő népe... őrizte, mint a szeme fényét", 5Móz 32,9-10. A visszatért maradékot az Úr Zakariáson keresztül ugyanezzel a képpel biztosította: „aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja", Zak 2,8. Dávid bizalommal imádkozhatott így: „Tarts meg engem, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engem", Zsolt 17,8.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

ISTEN NÉPE KÖZÖTT Isten Igéje minden őszinte megújulásnál fontos helyet foglal el. Minden igazi megújulásnak az Igével kell kezdődnie és a neki való hívő engedelmességgel, vö. 2Krón 29,35; 31,3-4; 34,14-től. A helyreállítás munkájának közvetlen eredménye volt az Isten Igéje utáni hatalmas éhség. Itt egy egyesült népet látunk, amely Istenre vár, Neh 8,1. A Vizek kapuja előtt voltak, ami bizonyos utalást jelent az Isten Igéjének megtisztító, felfrissítő és megújító erejére.

JÓSIÁSSAL KAPCSOLATBAN a Királyok könyve azokat a változtatásokat hangsúlyozza, amelyeket uralma 18. évében vezetett be, amikor az Igét megtalálták.

A MÓZES 5. KÖNYVE kiáltvány vagy igehirdetés a törvényről. A könyv így kezdődik: „Ezek az Igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek", 1. v. Ez a bevezetés megjelöli a könyv sajátos jellegét, Mózes Öt könyve között. Mózes felidézi az előírásokat és parancsolatokat, amelyeket Isten adott a népnek; vö. 5Móz 31,24. Az Igéket nemcsak elmondta, hanem be is írta egy könyvbe, amelyet a szövetség ládája mellett helyezett el.