Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör ránk a Sátán a kísértéseivel. Mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme továbbmennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
"Nem színarany az élet,
De föld mélyéből ásott durva vas;
A sors csapásai kikalapálták
S átformálták használható eszközzé."
Ne számolj Isten nélkül! Isten nélkül készített számadásunkat Ő - úgy látszik - remekül fel tudja forgatni. Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne! Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem.
Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható.
Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.
Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt. De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is. "Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod. Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve.
Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom.
Jézus nem azt mondta, hogy mindenkinek le kell vágnia jobb kezét, hanem - "ha a te jobb kezed bűnre visz téged" mialatt velem jársz, akkor vágd le. Sok olyan dolog van, ami törvény szerint megengedett, de ha Istenre akarod összpontosítani az életedet, akkor nem teheted azokat többé. Jobb kezed egyik legértékesebb kincsed, de - mondja Jézus - ha akadályoz az Ő akarata teljesítésében, akkor vágd le. Ez a legszigorúbb szabálya az önfegyelmezésnek, amit ember valaha hallott.
Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz. Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: "Ó, én nem vagyok alkalmas erre." Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhívva, hanem az evangélium hirdetésére is.
Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5). Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket. Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.