Ószövetség

MIUTÁN JÓB ELHALLGATTATTA három barátját, Elihu, a fiatalember kezd el beszélni. Ő a legérdekesebb jellem. Egyedül neki van nemzetségtáblázata a könyvben, Jób 32,2. Neve azt jelenti, hogy „Ó Isten", vagy „Isten maga". Búz leszármazottja volt, aki Ábrahám unokaöccse volt, 1Móz 22,21. Jób kifejezte azt a vágyát, hogy legyen valamilyen közbenjáró, hogy közte és Isten között cselekedjen, 9,33. Ez az a helyzet, amelyet Elihu betölt. Azt állítja, hogy Isten Szellemének ihletése által beszél, 32,8.18; 33,4.

OLVASMÁNYUNK JÓB második válasza Bildád beszédére. Ebben Jób elítéli „barátait", mivel ragaszkodnak elmarasztaló vádaskodásukhoz, 1-5. v., panaszkodik, hogy Isten ellenségének tekinti, 6-20. v., könyörületükre tart igényt. Megváltójában való bizalmának fényében, 21-27, és sürgeti őket, hogy hagyják abba üldözését, 28-29. v.

VOLT JÓBNAK HÁROM BARÁTJA, Elifáz, Bildád és Czófár, és amikor hallották az őt ért szerencsétlenséget, eljöttek meglátogatni. Hét nap és hét éjszaka úgy ültek mellette, hogy egyetlen szót sem szóltak. De ahelyett, hogy barátokként viselkedtek volna, bírákként viselkedtek. Először tartózkodóak és előzékenyek voltak, végül azonban szigorúak az ítélkezésben. A vitának három menete volt; mindegyikük beszél, Jób pedig válaszol. Az utolsó körben Czófár visszalép, bennehagyva Jóbot nyomorúságában. A viták Jób keserű kifakadása után kezdődnek, amely a 3.

A KÖNYV ÖT jelenettel kezdődik, váltakozva a föld és ég között. Jóbot úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert aki féli Istent és gyűlöli a gonoszt. Gyönyörű családja volt, ő maga egészséges, és törődött családjával. Amikor azok ünnepeltek, ő égőáldozatokat mutatott be értük arra az esetre, ha Istent átkozták volna szívükben, 1,1-5.

JÓB KÖNYVE AZ EGYIK legrégibb könyv a Bibliában, és az egyik legrégibb problémával foglalkozik, éspedig a szenvedés titkával. Ez az első az öt költői könyv közül, amelyek öt fő témával foglalkoznak: Jób - a szenvedés titka; Zsoltárok - a szentély, Példabeszédek - gyermeki kapcsolat; Prédikátor - emberi élet „a nap alatt"; Énekek éneke - nyugalom és szeretet „az Ő árnyékában".

ISTEN ÜGYEIBEN hatalmas eredményekkel járnak nyilvánvalóan közönséges dolgok. Egy álmatlan éjszaka önmagában közönséges és múló dolog. Ahasvérus esetében azonban másfajta erők játszottak közre, amelyek által Isten cselekedett, hogy népét megoltalmazza. Miért nem tudott aludni? Isten nem hagyta. A király álmatlansága megváltoztatta a történelem menetét és a zsidók jövőjét. Egy álmatlan éjszaka - milyen közönséges és milyen jelentéktelen!

AZ ESZTERRŐL BEMUTATOTT kép feltűnően finom. Egy gyönyörű nő veszélyes helyzetben egy keleti kényúr udvarában nagy kockázatot vállal a veszedelem órájában népe érdekében. Márdokeus meggyőzte arról, hogy jönni fog valahonnan szabadulás és azt állította, hogy Eszter azért került a magas helyre, hogy megmentse népét, 14. v. Ha ő most nem cselekszik, a szabadulás más forrásból érkezik majd. De Eszter cselekszik, Istentől tudatosan függő szellemmel, teljesen készen arra, hogy életét feláldozza. Ő „e mostani időért jutott királyságra".

MÁRDOKEUS benjáminita volt, Saul leszármazottja, 2,5. Az ő munkája volt tehát, hogy befejezze az Amálek elleni háborút, vö. 2Móz 17,8, a Saulra bízott munkát, vö. 1Sám 15,3. Magához fogadta nőrokonát, Esztert, mint saját lányát, és amikor valószínűvé vált, hogy királynő lesz, vele való törődését nem hagyta abba, amint azt bizonyítja az asszonyok házának udvara előtti járkálása, 2,11. Állandóan az volt a célja, hogy segítse a lányt előmenetelének nehéz ösvényén.

AHASVÉRUS, akivel ebben a könyvben találkozunk, szinte bizonyosan azonosítható a görögök által Xerxes néven ismert királlyal. Ő volt Perzsia királya Kr. e. 486-465 között. Így ezek az események Aggeus és Zakariás próféciái, valamint a Jeruzsálemi templom felépítése (Kr. e. 520), illetve Ezsdrásnak Kr. e. 458-ban Jeruzsálembe történő utazása közé esnek. Könyvünk tehát Ezsdrás 6. és 7. fejezete közé helyezhető be. Kr. e. 536-ban csak mintegy 50000 zsidó kerekedett fel Círusz rendeletére és tért vissza Jeruzsálembe.

NEHÉMIÁS ELUTAZOTT Jeruzsálemből. Amikor megérkezett, úgy találta, hogy az ügyek rosszul állnak. Visszatérve a városba „megértette" a dolgot, 7. v. Isteni nézőpontból látta a dolgokat, és ezért nem volt csalódott - megértette a helyzetet. Megértette, mit cselekedtek rosszul, és miért. Az az ember, aki Istennel közösségben szemléli az eseményeket, megértő lesz. Az elbukás okai nem változnak. Nehémiást követve magatartásában, segíteni fog bennünket, hogy „megértőek" legyünk.