Ószövetség

IZRÁEL SZOMORÚ TÖRTÉNELMÉNEK elbeszélése után, és miután a gyülekezési központ Silóról a Sionra változott, amely a 78. zsoltárban volt feljegyezve, Aszáf imádkozásra szánja magát a 80. zsoltárban. Háromszor használja a következő szavakat: „Ó Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a Te orcádat, hogy megszabaduljunk," 3,7.19. A 78. zsoltárban Izráel háromszor „hátat fordított", 9.41.57. v. Ott rossz irányban haladtak. Figyeljük meg az erősség növekedését Aszáf imádságában. Először ezt mondja „Ó Isten", 4. v.; azután „Ó Seregek Istene", 5.

A 119. ZSOLTÁRTÓL eltekintve a 78. zsoltár a leghosszabb a gyűjteményben és ugyanakkor az egyik legfontosabb. Izráel törtelmének történeti vázlatát adja meg, felölelve sok évszázadot. A bevezetés, 1-8. v., négy generációról beszél, és az apáknak a felelősségéről, hogy megtanítsák ezeket az igazságokat gyermekeiknek és unokáiknak, vö. 2Tim 2,2.

A KÖNYVNEK EBBEN A harmadik részében az első 11 zsoltár Aszáftól származik. Ő gersónita lévita volt és először az 1Krón 6,39 említi, ahol úgy van bemutatva, mint a három nagy énekmester egyike, akiket Dávid kijelölt. A 2Krón 29,30 úgy nevezi, hogy „Aszáf, a látnok", és ott elmondják nekünk, hogy a dicsőítő zsoltárok némelyikének szavait, amelyeket a léviták énekeltek Ezékiás napjaiban, ő szerezte.

A ZSOLTÁR CÍME a következő: „Az éneklőmestemek a sósannimra". A sósannim szó liliomokat jelent. A négy zsoltárt, amely ezt a címet viseli, hagyományosan a páska időszakával kapcsolták össze. A Szentírásban a liliom négy helyen található meg, amelyek annak a négy zsoltárnak felelnek meg, ahol a címet megtaláljuk.

A völgy lilioma - a kereszt, Zsolt 69.

A mező lilioma - Salamon teljes dicsőségében, Zsolt 45.

A tövisek közt lévő liliom - megpróbáltatás és nyomorúság, Zsolt 80.

A ZSOLTÁR TÖRTÉNETILEG azokra a napokra utal, amikor Dávid felvitette a ládát Obed-Edóm házából a Sion-hegyére, 1Krón 15. A 24., valamint a 132. zsoltár ugyanezzel az eseménnyel kapcsolatos. A zsoltárnak megvannak a maga történelmi gyökerei az Ószövetségben, és tanításbeli gyümölcsei az Újszövetségben. A középpontban a messiási utalások vannak, 19. v.; Ef 4-8. A háttérben négy nagy győzelmet ünnepelnek. Az első az egyiptomiak felett aratott győzelem és a Sinaiig történő menetelés, 1-8. v.

A 46., 47. ÉS 48. ZSOLTÁR szorosan összetartozik. Dicsőítő trilógiát képeznek, amelyben Jeruzsálemnek az ellenségtől való valamelyik nagy szabadulását ünneplik. De annak az eljövendő napnak is szép előképe, amikor Krisztus fog eljönni, hogy megszabadítsa Jeruzsálem ostromlott városát, és felállítsa trónját és Királyságát. Van tehát egy elsődleges történeti értelmezése, egy másodlagos prófétai beteljesedése, és egy ránk vonatkozó gyakorlati alkalmazása.

A 45. ZSOLTÁR ÍRÓJA témáját annak a személynek és a jelenetnek hatalmas dicshimnuszával vezeti be, amelyről írni akar. Nehezen tud érzéseinek parancsolni. Szíve felbuzgó forráshoz hasonló, szája olyan, mint a szónoké, témája egy költemény zenei kompozíciója, nyelve gyorsíró tolla. Minden tehetségét igénybe veszi, hogy magasztalja a királyi vőlegénynek és menyasszonynak dicsőségét, 1. v.

TÖRTÉNETI ÉRTELEMBEN a zsoltár első része, 40,1-5, alkalmazható lehet Dávid megtapasztalására életének különböző szakaszaiban, pl. amikor Saul üldözte, 1Sám 19-20; amikor elmenekült Gátba; 1Sám 21; vagy amikor fia, Absolon fellázadt ellene, 2Sám 15. Nem ismerjük a pontos körülményeket, de Isten választott szolgái közül sokakhoz hasonlóan a búskomorság mély gödrébe zuhant. Ott felhangzott kiáltása, és kivonták a pusztulás gödréből, sziklára állították lábát és új ének van száján.

KÉT OLYAN ZSOLTÁR van, amely Dávidnak a 2Sám 11-ben leírt nagy bűnével áll összefüggésben. Az 51. zsoltár a felfedezés első megrázkódtatása utáni meggyőződését és bűnbánatát írja le. A 32. zsoltárban a bűnbocsánat öröme fejeződik ki.

NAGYON VALÓSZÍNŰ, hogy a 24. zsoltárt akkor írta Dávid, mikor felvitte isten ládáját a Sionba, és Jeruzsálem lett az imádat központja, Dávid pedig elfoglalta a trónt, mint király, 2Sám 6. De a zsoltár előremutat egy olyan nap eljövetelére, amikor a dicsőség Királya fogja elfoglalni világuralmi trónját. Az emberi történelem folyamán sok trónbitorló bukkant fel, hogy erre a trónra üljön, de mindegyikük elbukott abban, hogy megfeleljen a 3-4. versben lévő kihívásnak és minősítésnek: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?