Ószövetség

A ZSOLTÁR 120-134 tizenöt zsoltárnak olyan csoportját alkotja, amelyek mindegyikének fejléce a következő: „Grádicsok éneke", vagy ahogyan az angol fordítás közli: „Emelkedő utak éneke". Különböző módon alkalmazták ezeket. Némelyek úgy gondolják, hogy a Jeruzsálembe felmenő törzsek énekelték őket az évenkénti ünnepekre tartó útjukon. Mások azt hiszik, hogy akkor hangzottak el, amikor Izráel visszatért a babiloni fogságból, Zsolt 126,1. Úgy tűnik, három csoportba vannak rendezve. Mindhárom csoportban emelkedő mozgás van.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

EZ AZ UTOLSÓ messiási zsoltár. Felvázolja az antiszemita üldözés történelmét korszakokon keresztül, befejezve a Messiás eljövetelével, hogy Királyságát felállítsa. Ez az Egyiptomi Hallel (dicsőítés) utolsó éneke is, amely Izráelnek Egyiptomból való kiszabadulását ünnepli. Zsolt 114,1. A Hallel hat zsoltárból áll, 113-118. Ezeket három évenkénti ünnepen énekelték: a Páskánál, Pünkösdkor és a Sátoros ünnepen. Nagy valószínűséggel ez a zsoltár volt az a himnusz, amelyet Urunk és tanítványai az Úrvacsora megalapítása után énekeltek.

A 110. ZSOLTÁRT 14-szer idézik az Újszövetségben, gyakrabban, mint bármilyen más ószövetségi igehelyet és mindegyik esetben az Úr Jézus Krisztusra alkalmazzák. Maga Urunk hatalmazott fel minket erre, aki azt mondta, hogy Dávid a Szent Szellem ihletése alatt írt, Mt 22,41-46. Megállapítását két szempontból hangsúlyozta: először, hogy Dávid volt a zsoltár szerzője; másodszor pedig, hogy Dávid a Szent Szellem által ihletve nevezte a Fiát Urának. A farizeusok elfogadták ezt a szempontot és nem kísérelték meg vitatni.

A ZSOLTÁR AZ EVANGÉLIUM négyféle szemléletes megvilágítását vázolja fel.

Egy utazó eltévedt a sivatagban, 4-9. v.

Egy fogoly börtönben sínylődött 10-16. v.

Egy beteg ember a halálos ágyon, 17-22. v.

Egy tengerész a viharban, 23-32. v.

Mindegyik esetben egy reménytelen helyzetet látunk, azután segélykiáltást hallunk, ezt követően pedig dicsőséges megszabadulás tanúi leszünk.

VALÓSZÍNŰLEG a 103. zsoltárt Dávid öreg korában írta, miután tapasztalata volt a bűnről és bűnbocsánatról. Dávid imádkozó ember volt, de ebben a zsoltárban nem annyira imádkozásról van szó, mint inkább dicsőítésről és imádatról. Három részre osztható:

(1)  A szólóének, 1-5. v. Az egyén. „Áldjad én lelkem az Urat".

(2)   A kórus, 6-18. v. Mások is csatlakoznak. Figyeld meg a névmásokat.

(3)  A szimfónia, 19-22. v. Angyalok, teremtés.

EZT A ZSOLTÁRT a Zsid 1,10-12 az Úr Jézussal kapcsolatban idézi és rá vonatkoztatja. A zsoltár első részében látjuk az elvetett és magányos fájdalmak Férfiát, 1-24. v. A zsoltár második részében a változhatatlan örök Istent látjuk, valamint a Mindenható Isten válaszát az örökkévaló Fiúnak, 25-28. v.

Imádságában három fő téma található:

EZ A KÉT ZSOLTÁR jelenti a bevezetést a zsoltárok negyedik könyvéhez. A 90. zsoltár címe: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága". A két zsoltár felöleli Izráel nemzetének történelmét sivatagi vándorlásukban, amely a Mózes 4. könyvében van feljegyezve. Éles ellentétben állnak egymással. A 90. zsoltár a 600 000 emberről beszél, akik meghaltak a sivatagban hitetlenségük miatt. A 91. zsoltár Káleb és Józsué megtapasztalását írja le, a két túlélőét, akik addig éltek, hogy bejuthassanak az ígéret földjére. Mindkét zsoltár Istennel és népének lakóhelyével kezdődik.

A ZSOLTÁR SZERZŐJE az Ezrahita Ethán. Másik neve Jedútún volt, 1Krón 25; 1Krón 16,41-42. Egyike volt Salamon (1Kir 4,31) legbölcsebb tanácsadóinak, Ismernie kellett azt, hogy mit mondott Isten Salamonnak bűnéről és bálványimádásáról, és hogy a királyságot elveszi fiától, 1Kir 11,9-13. Ez világítja meg Jahvehoz intézett szenvedélyes kérését a zsoltár befejező részében, 38-51. v.

A ZSOLTÁR KÓRÁH fiai által, vagy számukra készült. Mintha utalás lenne a 10. versben Kóré, Dátán és Abirám lázadására, amely a 4Móz 16-ban van feljegyezve. Ott Kóré fiait az isteni kegyelem megkímélte, ezért mondják, hogy inkább akarnának az Isten házának küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni, 4Móz 16,27.