hamis

NOHA a hamis tanítók a szentek közé szellemi meghatalmazás nélkül jöttek be, úgy tűnik azokból az előképekből, amelyeket Júdás a leírásukra használ, hogy hamarosan sokat vártak tőlük. Azok a várakozások azonban nem teljesedtek be, mert ezek magukat hizlalták (12. v.), víz nélküli fellegek, gyümölcstelen fák (12. v.), tévelygő csillagok voltak (vö. a Mt 2,1-12-vel).

EZEK a hamis tanítók olyan dolgokba fogtak, amiktől még az angyalok is féltek, semmibe vették e hatalmas teremtmények példáját, és eközben félállativá váltak, az állatokhoz hasonlóan viselkedve, amelyeknek teljes élete így foglalható össze: megszületett... megfogták és elpusztították (12. v ).

AMIKOR ISTEN igazságban szól, a Sátán azt követően hazudik (pl. 1Móz 3,4). A Sátán a hamisítás nagy kezdeményezője - megvannak a maga hamis prófétái (Mt 24,11); hamis Krisztusai (Mt 24,24); hamis apostolai (2Kor 11,13); hamis testvérei (2Kor 11,26; Gal 2,4), valamint hamis tanítói, ahogyan Péter most figyelmeztet. De figyeljük meg, milyen ravasz a Sátán, mert ez most a tanítói korszak, amikor az apostolok és a próféták alapvető munkája már befejeződött (Ef 2,20); ezért a Sátán most hamis tanítókkal próbál megtéveszteni, nem hamis apostolokkal vagy prófétákkal.

VOLTAK PROBLÉMÁK Tesszalonikában. Pál ebben a szakaszban egy nagyon súlyos problémával foglalkozik. Gondosan olvasva meglátjuk, milyen veszedelmesek lehetnek a rossz benyomások.

  A HAMIS sáfár példázata értelmezési problémákat okoz, főleg azért, mert nem értjük teljesen azokat a tranzakciókat, amelyeket a sáfár azért végzett, hogy a jövőjét biztosítsa. Sáfári munkája nem volt kielégítő, és elbocsátás várt rá borús kilátásokkal. A történetben említett változtatások célja az volt, hogy kedvező bánásmódot érjen el a maga számára később azoknál, akiknek ily módon kedvezett.

AZ ELŐTTÜNK lévő fejezet két szombattal kapcsolatos eseménnyel kezdődik. A tanítványok gabonakalászokat tépdestek, kezükkel kimorzsolták és a szemeket megették. A farizeusok ellenvetésére, mivel ez szombatnapon történt, a Dávid tettére való hivatkozás volt a válasz (3-4. v.; 1Sám 21,6). Ezeknek az embereknek nem lehetett igazi szombatjuk, csak az Isten iránti engedelmesség üres vallása, mivel a szombat Urát elutasították.