bűnbánat

ISTEN JÓSÁGÁNAK EREDMÉNYEKÉNT Uzziás 52 esztendős hosszú uralkodását a boldogulás jellemezte. Ez a népet szerető engedelmességre kellett volna, hogy vezesse, hálaadásra és dicséretre. Sajnos, a jólétet gyakran szellemi hanyatlás követi. A jólét és fényűző életmód aláásta a nemzet erkölcseit, és ezt követően összeomláshoz vezetett. Ebben a helyzetben lép színre Ézsaiás, hogy figyelmeztessen arra a veszélyre, amely az északi szomszédokat már utolérte.

KÉT OLYAN ZSOLTÁR van, amely Dávidnak a 2Sám 11-ben leírt nagy bűnével áll összefüggésben. Az 51. zsoltár a felfedezés első megrázkódtatása utáni meggyőződését és bűnbánatát írja le. A 32. zsoltárban a bűnbocsánat öröme fejeződik ki.

JÓZSEF VOLT egész Egyiptom ura és testvérei az ő irgalmára szorultak. De nem volt szándékában, hogy kihasználja ezt a helyzetet. Minden tettét velük szemben az a vágya irányította, hogy tanúja legyen őszinte és teljes bűnbánatuknak múltbeli bűnük miatt, hogy kibékülhessen velük. Öccse, Benjámin döntő szerepet kapott tervében. József joggal feltételezte, hogy Benjámin, mint Rákhel fia, Jákob részrehajlását és különös vonzalmát élvezi; vö. 44,20. Benjámin távolléte testvéreinek első látogatásakor megerősítette ezt.

HA ÁBRÁM és Szárai világi házaspár lettek volna, nem kétséges, hogy elégedettnek érezték volna magukat, amikor „feljöttek" Egyiptomból, 1Móz 13,1. Emberileg szólva, végül minden jóra fordult. Megmenekültek a kánaáni éhínség következményeitől, 1Móz 12,10, javaik lényegesen megszaporodtak, 1Móz 12,16; 13,2, mindketten ép bőrrel megúszták, szabadok voltak és újra együtt lehettek. De mit éreztek? Az volt a feladatuk, hogy Isten bizonyságtévői legyenek; bennük kell, hogy megáldassanak „a föld minden nemzetségei", 1Móz 12,3.