„Én galambom, a kőszikla hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és te tekinteted ékes!" (Én 2,14).
Sokszor milyen nehezen vonszoljuk oda magunkat az Úr színe elé! Visszariadunk a magánytól, és mikor testileg el is szakítjuk magunkat a külső dolgoktól, gondolataink azután is minduntalan visszavándorolnak oda. Sokan örömmel munkálkodnak emberek között, de vajon hányan vágynak Isten közelébe a Szentek Szentjébe? Az Ő színe elé menni, ott térdelni akár csak egy órát, ez bizony minden erőnket igénybe veszi. Hogy meg tudjuk tenni, határozottan kell fellépnünk saját magunkkal szemben. De mindenki, aki az Urat szolgálja, jól ismeri egy ilyen óra értékes voltát, és tudja milyen drága dolog éjfélkor egy órán keresztül - virrasztva vele lenni, vagy kora reggel felkelni és imádkozni. Hadd legyek nagyon őszinte hozzád! Nem szolgálhatod az Urat a távolból! Csak akkor tudhatod meg, mit jelent valójában a szolgálat, ha megtanulsz egészen közel kerülni Őhozzá.