„És elromlott az edény, melyet ő készített, és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni" (Jer 18,4).
A fazekas eredeti terve nem valósulhatott meg, mert az agyaggal valami baj volt. De azért nem semmisítette meg mindenestől, hanem másik edényt készített belőle. Csodálatos, mivé tehet bennünket Isten, feltéve, ha elfogadjuk, ahogy formál. Hibát követtünk el valahol? Bolondság lenne makacsul egy olyan tervhez ragaszkodnunk, amit Isten már félretett, és hamis lenne az elképzelésünk, hogy Istennek azt kellene folytatnia.
Talán Isten megváltoztatta szándékát? Arra rendelt most, hogy „más edénnyé" legyek? Ha így áll a helyzet, a halálom lenne, ha az első tervhez ragaszkodnék. „Vajon nem cselekedhetek-e veletek úgy, mint ez a fazekas?" - kérdi az Úr. Nem játszhatunk akaratával. Szerető Atyánk Ő, mindazonáltal útjainak korlátlan Ura is. Állásfoglalásunk inkább ez legyen: „Tarts meg engem magad mellett, hogy féljelek téged, és mindig kész legyek minden tőlem telhetőt megtenni!" Nagy, személyes vigasztalást találok Péter tanácsában:
„Alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6).