„Ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér" (4Móz 14,9).
Amíg a Krisztusban való örökségünk teljes sorsrészére el nem jutunk, lehetséges, hogy a bennünket útközben érő megpróbáltatások olyan óriásiak, mint némely kanaánita volt termetre nézve. Isten ezeket a próbatételeket növekedésünkre, és hitünk megerősítésére használja fel. Ha ezt felismerjük, valóban erősödni fogunk általuk. De a fordítottja is igaz lehet. A tíz kém csüggedten jelentette, hogy Kánaán „olyan ország, amely felemészti az ő lakóit" (13,33). Ha elhagyod Istenbe vetett hitedet és kikerülöd a problémát, akkor megtörténhet, hogy ami eredetileg növekedésedet célozta volna, felemészt. Sokan közülünk a könnyebb utat választva megkerülik a nehézségeket. Az ember hajlamos rá, hogy félretegye a problémát, ahelyett hogy szembenézne vele. Félünk attól, ami a Jordánon való kockázatos átkeléssel együtt jár, de az odaát sejtett rémségektől is. Ó igen, elkerüljük a megpróbáltatásokat, és közben csaknem éhen halunk. Táplálék kell az életünkhöz, de ezt nem szellemi ünnepek által kaphatjuk meg. Ne mulasszuk el az Úrról való bizonyságtétel egyetlen lehetőségét sem! Igaz, az ellenség zavarhat bennünket, ám táplálékot és szellemi növekedést csak ezen az úton találunk.