„Ha a te testvéred az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel" (Róm 14,15).
Amikor példák segítségével és érvek felsorakoztatásával tanítjuk az embereket, előfordulhat, hogy túl merészek vagyunk. Itt van például egy testvér, akinek a lelkiismerete nem engedi a húsevést. Mit teszek, ilyenkor? Leülök a jelenlétében, és abban a hitben, hogy így értheti meg leginkább mi a keresztyén szabadság, annyi húst eszem, amennyi csak belém fér. Nem vitatkozom vele, csak újra meg újra húst hozok be, hogy megmutassam neki a Krisztusban való szabadság természetét. Vajon segítek ezzel neki, vagy inkább kárt okozok? Figyeljétek meg az igevers folytatását, ahol nem az áll, hogy „ne döntsd romlásba érveléseddel", hanem: „ne döntsd romlásba ételeddel". Tehát ha a testvéremétől különbözik a véleményem ebben a dologban, ezt a különbséget tartsam háttérben, és ne erőltessem rá a saját nézeteimet. Isten parancsa az, hogy ne tegyünk semmi olyat, ami testvérünket sérti. Miért? Mert ezért az emberért is meghalt Krisztus.