„Isten az, aki munkálja bennetek az akarást, és a véghezvitelt is jótetszéséből!" (Fil 2,13).
Most, hogy Krisztusban vagyok, Isten erkölcsi parancsai nem változtak meg, de már nem én vagyok az, aki szemben áll velük. Ő, aki a törvényt adja a trónon, egyúttal annak megtartója is a szívemben. Ő adja a parancsokat, és ugyanakkor teljesíti is azokat. Amíg mi magunk szerettünk volna mindent véghezvinni, Ő nem tehetett semmit. Mivel küszködve próbáltuk azokat teljesíteni, folytonos kudarcot vallottunk. Ahhoz már elég gyengék voltunk, hogy ne tudjuk Isten akaratát cselekedni, de ahhoz még nem eléggé, hogy semmi dologba ne avatkozzunk bele. Csak a magunkból való teljes kiábrándulás juttathat oda, hogy egészen Istenre támaszkodjunk.