„Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok" (Jn 15,4).
Az Úr Jézus bensőséges szavai arra emlékeztetnek, hogy Isten helyezett minket Krisztusba. Mi Krisztusban vagyunk, ezért mondja az Ige, hogy maradjunk is Őbenne! Amit Isten cselekedett, abban kell megmaradnunk. „Maradjatok énbennem és én tibennetek." Ez a mondat két részből áll: egy parancsból és egy ígéretből. Vagyis Isten munkájának van egy objektív és egy szubjektív oldala, és ez utóbbi az előbbinek a függvénye: az „én tibennetek" annak az eredménye, hogy mi Őbenne maradunk. Ne aggodalmaskodjunk tehát, hiszen ez olyan lenne, mintha egy szőlővessző arra törekedne, hogy különleges nagyságú és színű szőlőfürtöket teremjen. Az objektív oldalra fordítsunk inkább gondot! „Maradjatok énbennem" - és ennek gyümölcseit nyugodtan bízzuk Isten gondoskodására. Ezt Ő vállalta magára. A gyümölcs jellegét mindig a szőlőtő határozza meg.