„És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41).
Egy testvérünknek rizsföldje volt Dél-Kínában egy domb közepén. Szárazság idején taposómalom által hajtott vízikereket használt, hogy a vizet az öntözőcsatornából a szántóföldjére kiemelje. Két szántóföld volt az övé alatt, és azok gazdája egy éjszaka rést vágva az elválasztó töltésen, levezette magához az egész vizet. Amikor a hívő testvér kijavította a töltést, és nagyobb mennyiségű vizet szivattyúzott fel, a szomszéd ismét elkövette, sőt háromszor-négyszer meg is ismételte tettét. A testvér ekkor már tanácsot kért: „Én megpróbáltam türelmesen viselkedni, nem álltam bosszút, de vajon helyesen cselekedtem-e?" Miután többen együtt imádkoztak, egyikük megjegyezte: „Ha csupán azt tesszük meg, ami helyes, akkor nagyon szegény keresztyének vagyunk. Ennél valamivel többre van szükség." Ez nagyon hatott a testvérre. Másnap reggel a testvér először a két szomszédos szántóföldre szivattyúzott vizet, és csak azután a sajátjára. A víz természetesen megmaradt a földjén ezután. Szomszédja annyira meglepődött ezen, hogy megkérdezte és megtudta, mi indította a testvért erre, végül ő is megtalálta Krisztust.
„Helyes vagy nem helyes", ez a pogányok és a vámszedők elve. A mi életünket ne ez irányítsa, hanem, hogy hasonlatos legyek Hozzá!
Mt 5.46-47 Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?