„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléjük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre." 2Korintus 3,18
A Biblia azt tanítja, hogy olyanná leszünk, mint amilyen az, Akit imádunk. Ezt a fontos megállapítást találjuk mai Igénkben. Ezt a következőképpen oszthatjuk fel:
Mi pedig... mindnyájan - azaz minden igazi hívő;
fedetlen arccal - a bűn olyan, mint egy lepel arcunk és az Úr között. Ha megvalljuk és elhagyjuk bűneinket, akkor van fedetlen arcunk;
az Úr dicsőségét - azaz erkölcsi szépségét. A Bibliában álmélkodva látjuk jellemének tökéletes voltát, minden cselekedetének és útjának szépségét;
szemléljük - ezt a dicsőséget Isten Igéjének a tükrében szemléljük;
ugyanarra a képre formálódunk át - hasonlókká leszünk Őhozzá. Ahogy szemléljük, úgy alakulunk át. Minél többet foglalkozunk Vele, annál hasonlóbbak leszünk Hozzá.
Ez a változás dicsőségről dicsőségre történik - a dicsőség egyik fokáról a következőre. A változás folyamat, amely mindaddig tart, amíg Őt szemléljük.
Jellemünknek ez az átalakulása az Úr Szelleme által megy végbe - a Szent Szellem munkálja a krisztusképűséget mindazokban, akik hitben az Úrral foglalkoznak, úgy, ahogyan Ő a Bibliában kijelentette magát.
Nathaniel Hawthome meséjében nem Aranysóvár úr, nem is Vér tábornok, sem Mennydörgés úr, sem az öreg Keményszív vagy a Költő, hanem Komoly az, aki - miközben csöndesen és elgondolkozva hosszan szemlélete a Nagy Kőarcot, végül maga is hasonló lett hozzá.
Hallottam egy emberről, aki naponta elment a buddhista templomba, és lótusz-ülésben, összekulcsolt karokkal nézte órák hosszat a zöld Buddha-szobrot. Azt mondják, hogy hosszú éveken át meditált így, és végül maga is hasonlóvá lett Buddhához. Nem tudom, igaz-e ez, de azt tudom, hogy ha valaki félő tisztelettel foglalkozik az Úrral, akkor erkölcsileg hasonló lesz hozzá.
A megszentelődés útja az Úr Jézus szemlélésén át vezet. Általában lehetetlen egyszerre Krisztusra és bűnös dolgokra gondolni. Amikor Ő megragad minket, abban a pillanatban szabadok vagyunk a bűntől. Ezért igyekezzünk időnkből egyre többet az Úr szemléletére fordítani.