KRISZTUS ÜGYÉT előmozdítja az evangélium hirdetése (12-18. v.); Krisztus bemutatása a hívő ember életében (19-26. v.); a bizonyságtétel védelme (27-30. v.).
Ami kedvezőtlen sorsfordulatnak tűnhetett az evangélium terjedésében, valójában segítséget jelentett (12. v.), és így az apostol örvendezik, hogy Krisztust hirdetik (18. v.). Az evangélium hirdetése Krisztus érdekeit előmozdította, és ez okozta Pál örömét. Nem a körülményei foglalkoztatták, hanem Krisztus prédikálása. Ezért kifejezi bizalmát, hogy meg fog menekülni a reménytelenségtől, és nem fog megszégyenülni a következők miatt: Krisztus hirdetése (18. v.), a szentek imádságai és a Szellem gondviselése (19. v.).
Krisztus megdicsőülése az apostol testében mindennél fontosabb volt, és felkészült mind az életre, mind a halálra, amíg élete vagy halála ezt a célt szolgálja (20. v.). Életének minden célja „Krisztus" volt. „Mert nékem az élet Krisztus" (21. v.). Az élet alkalom arra, hogy Krisztus ügye terjedjen, hogy mondja az evangéliumot, hogy segítségére legyen Isten népének, hogy kiálljon Krisztusért abban a világban, amely Őt elutasítja. Egyetlen szenvedély tölti be a szívét: a Krisztus iránti szeretet, és egyetlen cél tölti be az életét: hogy Krisztusért éljen. Számára a halál nyereség volt, amely sokkal jobb lett volna, de Pál, az igazi rabszolgajellem kész volt maradni mások érdekében (23-25. v.).
Az élet Pál számára csak akkor volt érték, ha Krisztus dicsőségét szolgálhatta, és így nem a saját javát kereste, hanem a másokét. Ha az életnek ez a célja jellemzett volna mindenkit a gyülekezetben, akkor a bizonyságtétel fennmaradt volna az ellenség támadásai ellenére. Ha az életnek ez a célkitűzése uralta volna a magatartást, összhangban az evangéliummal, ez azt eredményezte volna, hogy az egész gyülekezet szilárdan megáll minden támadással szemben, mert egy a célja és egy az akarata. Az együttes küzdelemben ez felhasználható energiát eredményezett volna a hit számára, és olyan bátorságot adott volna, amely a vég bizonyosságán nyugszik (27-30. v.).
Az életnek ez a célkitűzése jellemezzen mindnyájunkat Isten dicsőségére, Krisztus magasztalására, és annak a gyülekezetnek a szellemi javára, amelyhez tartozunk.