EZSDRÁS FINEÁS LESZÁRMAZOTTJA volt, akinek meg volt ígérve az örökös papság, vö. 4Móz 25:12-13. A szellemi tevékenység embere volt. Ezsdrásnak, mint írástudónak, jól kellett ismernie az Igét. Tanulta és gyakorolta a törvényt és alkalmas volt a tanításra is, mint „felkészült írástudó"! A „felkészültség" nem írói képességére utal, hanem gondolkodásmódjára. Mennyire volt alkalmas gondolkodásmódja az Istennek való szolgálatra? A Ezsd 7:10. v. adja meg a választ.
„Erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét". Valóban kívánta, hogy az Úr tanítsa - „erős szívvel törekedett" erre. Szándékában határozottság és szilárdság volt. Mint tanító, önmaga kezdte keresni és megérteni az igazságot.
Nemcsak keresni akarta Isten törvényét, hanem cselekedni is. Engedte, hogy az irányítsa életét. Nem próbált meg olyasmit tanítani, amit nem próbált volna megvalósítani. Önmagán akarta kipróbálni tanításának hatását, mielőtt arra szánta magát, hogy másoknak előírja. Ha azt akarjuk, hogy a tanításnak valamilyen értéke legyen, meg kell, hogy mutatkozzon a hatása azokon, akik magyarázzák. Itt van Ezsdrás nagy hatásának a titka, amelyet azokra gyakorolt, akik Jeruzsálembe jöttek.
Minthogy maga volt a törvény képviselője saját életében, tudta „tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket". Ez szükségszerűen múltjából eredt - tanulás és elmélkedés után, saját életére való alkalmazás után. Hogy valaki taníthassa a rendeléseket és ítéleteket, ahhoz előbb meg kell értenie azokat. Az egyetlen módja a Szentírás megértésének az, ha eltökéltük magunkat, hogy meg is cselekesszük, vö. Jn 7,17. Csak akkor taníthatunk hatásosan, ha saját életünk összhangban van azzal, amit mondunk. Pál apostol az efézusi véneknek azt állította, hogy saját életében mutatta be azt, amit ajkaival tanított, vö. Csel 20,20.35. „Megmutattam nektek", mondja. A minden tanítók legnagyobbikával kapcsolatban az van megírva, hogy „cselekedetben és beszédben hatalmas” volt, Lk 24,19.
Ezsdrás szolgálata pontosan az a szolgálat volt, amelyre a visszatérteknek szüksége volt - egy józan emberre, aki egészséges ítélőképességgel rendelkezik, olyan férfira, aki jártas a Szentírásban, és képes testvéreinek tanítója lenni. Ezsdrás őszintén felkészítette szívét, hogy keresse az Úr törvényét, és nem meg nem tapasztalt igazsággal dicsekedett. Személy szerint igaz volt Isten előtt, és így készített fel másokat az igazságra. „Felkészült írástudó" vagyok-e, mint Ezsdrás? Szükségünk van olyanokra, akik vigyáznak önmagukra és tanításukra, vö. 1Tim 4,12-16.