LELKÜNK ELLENSÉGE megengedheti magának, hogy magunkra hagyjon bennünket, ha életünk Isten érdekében tehetetlen és nem tettrekész, de ha elkezdjük építeni az Úr templomát, akkor számíthatunk ellenállására. Ha nem tapasztalunk megpróbáltatást és nyomorúságot, az azért lehet, mert keveset teszünk, hogy pusztítsuk az ellenséget és előmozdítsuk a jót. Az ellenállás hamarosan megnyilvánult azok ellen, akik hazatértek, hogy felépítsék a templomot, 1-2. v. Mint mindig, amikor Isten munkájára sor kerül, most is voltak ellenségek. Így volt ez a korai Gyülekezet napjaiban is, mihelyt Isten Szelleme megkezdte a maga áldott munkáját, vö. Csel 4,1-3; 5,1-9 stb.
Az ellenség első közeledése az volt, hogy együttműködést javasolt, de mással is próbálkozott, 2. v. Kik voltak ezek, akik segítséget ajánlottak? Samaritánusok. Az ő történelmükkel kapcsolatban vissza kell mennünk a 2Kir 17,24.32-33.41 igehelyekhez. Keverék faj voltak, akik bálványokat imádtak, de hozzátették Jahve imádását is a saját hamis isteneikéhez. Hozzájuk hasonlóak sokan manapság, akik vallják a keresztyénséget, de akik sohasem fogadták el valóban Krisztust, mint Urat, és akik semmit sem tudnak üdvözítő munkájáról. Jönnek igaznak ható szavaikkal, de a Biblia „ellenségeknek" nevezi őket, Ezsd 4,1.
Zorobábel számára tehát az volt a kérdés, hogy belemenjen-e egy ilyen együttműködésbe olyanokkal, akik valójában a munka ellenségei. Segítő szándékunk ártalmatlannak látszott, és az emberi értelem számára úgy tűnhet, hogy az elfogadásból csak előny származhat. Mégis őrizkednünk kell minden olyan javaslattól, hogy megengedjük, hogy istentelenek segítsenek Isten munkájában, vö. 3Jn 7. Ha elfogadjuk segítségüket, azt fogjuk találni, hogy ők még mindig ellenségeink, és szándékuk az, hogy megakadályozzák az Úrért végzett munkánkat.
A javasolt együttműködést és segítséget a maradék vezetői elutasították. Olyan emberek, akik nem engedelmeskednek Urunknak, nem vehetnek részt templomépítő munkájában, vagy Gyülekezetében. Ha az igaz Istennek kell templomot építeni, az azoknak a dolga, akik elfogadják azt a kijelentését, hogy Ő az egyetlen élő Isten a menny és föld teremtője. Istennek a mi Istenünkké kell válnia mielőtt házat építhetünk neki. Krisztus ügye ebben a világban azok számára van fenntartva, akik „önmagukat adták először az Úrnak", vö. 2Kor 8,5. Az Úr munkájában való igazi együttműködés nem lehetséges olyanokkal, akik Őt nem ismerik.