ISTEN KÉSŐBB FOG rámutatni Mózesnek egy Egyiptom és Kánaán közötti igen fontos különbségre, 5Móz 11,10-15. Kánaán földjének termékenysége nagymértékben függött az esőtől, amely normális esetben az évnek két időszakában hullott le. Egyiptom országában azonban nem nagyon volt szükség esőre az erősen fejlett öntözőrendszer miatt, amelyet óriási tárolók tápláltak, s ezeket a Nílus évenkénti áradásai töltötték fel; vö. Ez 29,9-10. Amikor az esők elmaradtak és éhség sújtotta Kánaánt, természetes volt, hogy Ábrám lement Egyiptomba. De Ábrám készletei nemcsak „természetiek" voltak! Az „ország", ahol éhínség volt, 1Móz 12,10, ugyanaz az „ország" volt, ahova Isten hívta ki őt, 1Móz 12,1-4.7. Az isteni kijelölés helye az isteni gondviselés helye lett volna. De Ábrám nem volt kész rá, hogy kipróbálja a gondviselést. Saját kezébe vette a dolgát, lement Egyiptomba.
Az egyik rossz lépés hamarosan egy másikhoz vezetett, és Ábrám táplálék miatti aggodalma hamarosan biztonsága miatti aggodalommá változott, 1Móz 12,11-13. De Isten megígérte Ábrámnak mind az országot, mind a magot, 1Móz 12,7. Az országra vonatkozó ígéretének tudatában nem kellett volna lemennie Egyiptomba, és a magra vonatkozó ígéretének birtokában nem kellett volna féltenie feleségét. Azok a szavai, hogy „húgom vagy", 1Móz 12,13, tartalmazták az igazság elemeit, 1Móz 20,12, de nyílván a félrevezetés szándékával hangzottak el. A fél-igazság igazságtalanság; Isten mércéje mindig a következő: „szóljatok igazságot, kiki az Ő felebarátjával", Ef 4,25. Ábrám, kísértői szerepet játszva, feleségét is bűnbe vitte. Némi iróniával mondhatjuk, hogy pontosan ezek az óvintézkedések nyitottak utat a fáraónak, hogy azt cselekedje, amit tett.
Ábrámot a tervei meglehetősen kellemetlen helyzetbe sodorták. Szárai a fáraó háremébe került, 1Móz 12,15 amelynek őrein emberi hatalomnak nem volt reménye átjutni. A helyzet teljesen kikerült Ábrám ellenőrzése alól. A pátriárka igazán tehetetlen volt, de megnyugodva kellett felfedeznie, hogy Isten nem volt az! Az Úr csapásokkal sújtotta a fáraót, hogy engedje Ábrám feleségét elmenni, ugyanúgy, ahogyan később egy másik fáraót sújtott csapásokkal, hogy engedje Ábrám leszármazottait elmenni, 2Móz 2,24; 7-12. fej. Milyen gyakran lép közbe Isten kegyelmesen, hogy megmentsen bennünket saját helytelen terveink és tetteink következményeitől.
1Móz.12.10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban. 11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted. 14 És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15 Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába. 16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17 De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
5Móz.11.10 Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet; 11 Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esőjéből iszik vizet. 12 Oly föld az, a melyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. 13 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből: 14 Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat; 15 Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.
Ezék.29.9 És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem: 10 Ezokáért ímé, én ellened megyek, és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.
1Móz.12.1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. 4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
1Móz.12.7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
1Móz.20.12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé.
2Móz.2.24 És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.