Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. (Zsolt 5,4)
A százados így felelte Jézusnak: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám." (Mt 8,8)
Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. (Márk 10,15)
Milyen bájos kép, gyermeket látni - szeretett gyermeket - amikor repesõ örömmel nyújtja kezét az ajándékért! Milyen utolérhetetlenül szép ugyanazt a gyermeket látni, ha teljes bizalommal veti bele magát szülõje ölébe! A gyermek mesterkéletlenül adja oda önmagát.
Evangéliumod alaphangja ez. Mert Isten Atya. Lénye - a szeretet. Mi gyermekei vagyunk. Nagyon szeretett gyermekei. Tõle okoskodás nélkül fogadhatjuk el, amit ad. A kenyeret is. Az örömöt is. Akarata szavát is - még ha nehéz is ez. Az Õ karjaiba számítgató mérlegelés nélkül belevethetjük magunkat.
Megvádoltak téged: az együgyûeket, korlátolt szellemi képességûeket, a tehetetleneket Isten országában elõnyben részesíted. Ennyire félreérthet téged az ember! A ragyogó értelem vagy férfias bátorság nem akadálya a keresztyén életnek. Bizonyítja ezt az Egyház történelme. De a boldog keresztyén élethez ez kell: Istentõl elfogadni, amit ád, Istennek odaadni, amit vár. Minket vár - a gyermekeit.