Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! (Zsolt. 38.22)
Árva vagyok - mindenki elhagyottja és megvetettje; ezért ne hagyj el, Uram, hanem vedd fel kegyesen ügyemet. Isten a semmiből teremti a valamit, aki tehát még nem semmi, azzal az Isten semmit sem kezdhet. Az ember viszont csak valamiből tud csinálni egy másik valamit. Ez azonban hiábavaló, haszontalan művelet. Ezért van az, hogy Isten csak az elhagyottat veszi fel; csak a beteget gyógyítja meg; csak a vakot teszi látóvá; csak a halottat eleveníti meg; csak a bűnöst igazítja meg; csak a balgát teszi bölccsé. Egy szóval: nem könyörül máson, csak a nyomorulton s nem kegyelmez másnak, csak az elítéltnek. Éppen ezért a fennhéjázó "szent", az elbizakodott "bölcs" és az önerejéből "megigazult hivő" nem alkalmas anyag Isten számára és nem mehet rajta végbe Isten teremtő csodaműve. Hanem az ilyen benne marad tulajdon cselekedeteiben s csinál magából mesterséges, hamis, festett, látszat-szentet, azaz - képmutatót.
Mentsd meg a kevélységtől,
Elbízott önhittségtől,
Uram, híveidet;
Ints, hogy sokkal tartozunk,
Méltatlan szolgák vagyunk:
Oh adj alázatos szívet
Comments1
A semmi ágán...
József Attila:Lassan, tűnődve (Részlet)
"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."
http://velunkazisten.hu/content/vers/Lassan_t%C3%BCn%C5%91dve