Sámuel ezt mondta: Ti elkövettétek mindezt a rosszat. De távol legyen tõlem, hogy ne imádkozzam többé értetek. (1Sám 12,20.23a)
Bocsásd meg vétkeinket. (Mt 6,12)
Én annak aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok. Mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. (János 4,38)
Tanítványaid tekintete elé nem egy aratásra váró tábla búzát állítottál, amikor ezt mondtad nekik. Hasonlatoddal legalább egy város népére utaltál. De leginkább világtávlatokhoz igyekeztél õket szoktatni.
Uram!
Emelj ki ma egyéni életem szokásos szûk szemléletébõl, és segíts a messzibe néznem. Visszafelé is.
Közel kétezer esztendõs keresztyén múltnak és ezer esztendõs magyar keresztyén múltnak vagyok az örököse. Kik mit dolgoztak ebben a múltban és minden egyes lépésemen munkájuk milyen eredményét élvezem, azt legföljebb csak sejti a lelkem. Az bizonyos: adósa vagyok a múltnak. Hálám érzését az ilyen emlékezéssel erõsítsd meg bennem.
Elõrefelé is segíts néznem. Nem vagyok a nemzedéksor utolsó láncszeme. A keresztyénség áldására az utánam jövõ késõ utódoknak is szükségük van. Az én kezemen ne sikkadjon el az evangélium áldása.
Az aratás mellett azért tedd kötelességemmé a folytatólagos vetés munkáját.