Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
10.30 Hit és cselekedetek
Jakab 2,14-26
PÁL a hittel foglalkozva főleg azt a hitet tartotta szem előtt, amely megtérésre vezet, míg Jakab itt az embernek a feltételezett megtérése utáni hitét szemléli. Szembeállítja a hit két fajtáját, azt a hitet, amelyet nem kísérnek cselekedetek (2,14-20), és azt a hitet, amely Istenért végzett tevékenységgel van összekötve (2,21-24). Két kérdést tesz fel az ilyen hittel kapcsolatban: (I.) Mi haszna van hitének, ha nem járnak vele jó cselekedetek? (II.) Megmentheti-e az ilyen hit az örök büntetéstől? A válasz mindkét kérdésre nemleges.
07.06 Zorobábel - a helytartó
Aggeus 1,1; 2,4; Zakariás 4,1-10
Amikor Izráel Círusz parancsára megkezdte a fogságból való visszatérést, Zorobábel (Zerubbábel), Sealtiel fia lett Júda helytartója. Isten házát újra fel kellett építeni. Zorobábelhez és Jósua főpaphoz Isten szava Aggeuson (Haggeus) keresztül szólt. A nép között fásultság uralkodott. Többet törődtek a saját házukkal, mint Isten háza építésének előrehaladásával, Agg 1,2-4. Az Úr Aggeuson keresztül cselekvésre szólította fel a népet. Gondoljunk ma arra, hogy önző anyagiasság akadályozhatja az Úr munkáját az Ő Gyülekezetében.
04.25 Hatalom ima által
János 14,12-31
AZ ÚR úgy utalt tetteire, mint amelyek bizonyítják, hogy egy az Atyával (11. v.); ehhez hasonlóan azok a cselekedetek, amelyeket az apostoloknak kell majd cselekedniük, Krisztussal való egységük bizonyítékai lesznek. Még nagyobb cselekedeteket fognak véghez vinni; nem hatalomban, hanem szellemi területen. Az Úr cselekedetei főképpen lzráelre korlátozódtak, de az apostoloknak szélesebb körű szolgálatuk volt, amint az az Apostolok Cselekedeteiben fel van jegyezve. A cselekedetek egy bizonyos értelemben még mindig az Úréi lesznek (Mk 16,20).
04.21 Dávid és az őt szerető szívek
1Sámuel 18,1-4.16.20; 19,1-5; 20,4
Az 1Sám 1,18-ban három alkalommal történik említés arról, hogy szerették Dávidot, "az Isten szíve szerinti férfit".
"Jonatán úgy szerette, mint a saját lelkét", 1. v.
"De az egész Izráel és Júda szerette Dávidot", 16. v. A két megosztott térség egyesült Dávid iránti szeretetében. Az Úr Jézus iránti szeretet az, ami egyesíteni fog bennünket, és megakadályozza a széthúzásokat.
"Mikál, a Saul leánya azonban megszerette Dávidot," 20. v. Sajnos, szeretete nem volt őszinte, és később megvetette.
01.10 Hallás és megcselekvés
Máté 7,1-29
AZ ÚR ítélkezésre vonatkozó magyarázata (1-6. v.) nem a polgári törvényszékre (Róm 13,1-7) vagy a gyülekezeti fenyítésre (1Kor 5,1-13) vonatkozik. Szavai mások egyéni és kicsinyes megítéléséről szólnak, amely személyes ellenszenvből, részrehajló szellemből, irigységből stb. fakad. Az ilyen szükségtelen kritikai szellemnek nincs helye a saját hibáinak alázatos ismeretével rendelkező tanítvány életében. Ahogyan a keresztyén növekszik a kegyelemben, mind szigorúbbá válik önmaga megítélésében, és elnézőbb mások elítélésében.
11.04 A valóság tekintélye
Alapvetően fontos, lehetőséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. A felelősség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket. Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz. Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyőzött Isten Szelleme. Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem. Minden egyéb csak létezés.