Reményik Sándor
Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenõ,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erõ.
S bár irígykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.