Banka Gabriella
Úgy élt itt, mint bármelyikünk.
Leköpték, és meg lehetett verni,
Őt, aki mindenkit megért, s kit
nem érthet egészen senki.
Úgy született, mint bármelyikünk,
aprócskán, sírón, meztelen,
barátul, testvérül jött nekünk,
s az Atya kísérte nesztelen.
Úgy született, mint bármelyikünk,
magát átadó bizalommal,
hogy lesz, aki a szívére veszi,
életét óvó nyugalommal.
Úgy született, mint bármelyikünk,
sokféle bajnak célkeresztje,
míg nem eszmélt, hogy mi végre
lett, gyötrődött, hogy felfedezze.
És úgy gyötrődött, mint bármelyikünk,
Fájt neki éhség, kín és bánat,
Örült, ha hittel találkozott,
És kész volt nála a bocsánat.
És úgy halt meg, ahogy soha, senki.
Mindnyájunk bűnét vette fel!
Isten titkának ez legszebb csodája,
Teljes figyelmet érdemel.