12.02 Építs zenével is
„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." Efézus 5,19
„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak." Efézus 5,19
„Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan." Zsoltár 145,3
Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjon ebbe az éneklésbe. Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről. Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük? „Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).
Ne aggodalmaskodj, hanem imádkozz! Ne félj, hanem keresd az Istennel való örvendező kapcsolatot. Add elő kívánságaidat életed Urának, lelked őrizőjének. Ha imádságod kétharmad része könyörgés, egy harmad része őszinte dicséret legyen. Hálás bizalommal imádkozzál, ne kétkedve. Gondolj arra, hogy kérésedet már meghallgatta, és ezért adj mindjárt hálát is Istennek kegyelméért. Ő kegyelmét adja neked, te hálát adj neki. Ne titkolj el semmit! Ne engedd, hogy bármi kívánság ólomsúllyal meglapuljon a lelkedben! "Tárjátok fel kívánságaitokat!" Ne futkoss emberekhez!
MÁR MEGFIGYELHETTÜK az isteni beavatkozás tényét a nemzetek ügyeibe. A válságban félnek az emberek; mikor elmúlik, megkönnyebbülnek, és visszatérnek saját vágyaik kielégítéséhez. Az isteni büntetés általában nem elegendő; hogy az emberek megváltoztassák útjaikat, Ézs 26,10. Ez nagyobb ítéletet tesz szükségessé, amely hatásosan tisztára söpri a szívet, ApCsel 17,31.
AZ UTOLSÓ ÖT ZSOLTÁR mindegyike a Hallelujah szóval kezdődik és végződik, amit itt úgy fordítottak, hogy „Dicsérjétek az Urat". A Zsoltárok könyve úgy kezdődik, hogy „boldog", Zsolt 1,1 és úgy végződik hogy „hallelujah" Zsolt 150,1. Ennek az utolsó öt zsoltárnak mindegyike fokozatosan növekszik dicsőítésben és örömben, egészen a 150. zsoltárban lévő felséges befejezésig. Minden teremtmény és az egész világmindenség fel van szólítva, hogy dicsőítse a minden élő és élettelen Teremtőjét, Fenntartóját, és Megváltóját!
EZ AZ ÉNEK logikus következménye a 14. fejezet végének. „És látta Izráel... félte azért a nép az Urat és hittek az Úrnak", úgy, hogy „Akkor énekelte Mózes és Izráel fiai", 2Móz 14,31; 2Móz 15,1. Mózesnek ez az ihletett éneke felismeri Jahve kegyelmét és hatalmát, és előretekint a megváltási mű csúcspontjára, amely Egyiptomban kezdődött számukra. Izráel valóban hit által énekelt; lásd Zsolt 106,12. Az ének Istennel foglalkozik és azzal, amit Ő tett, „Téged, Te, Tied, Tiéid", és nem jut benne hely önmaguknak. A nép a „Te néped", 16. v.
Zsoltárok 148,1-14