Pepe Rodriguez, a korai Vadnyugat egyik leghírhedtebb bankrablója, közvetlenül a határ túloldalán élt Mexikóban. Rendszeresen átjárt texasi városokba bankot rabolni, és mindig sikerült visszatérnie Mexikóba, még mielőtt a texasi lovas csendőrök elcsíphették volna.
A törvény csalódott embereit annyira bosszantotta ez, hogy egy napon illegálisan átkeltek a határon Mexikóba. Végül is sikerült sarokba szorítaniuk Pepét kedvelt kocsmájában. Pepe, sajnos, egy szót sem tudott angolul, így a rend őrei a kocsmárost kérték fel a tolmácsolásra.
A kocsmáros elmagyarázta Pepének, kik ezek az emberek, és Pepe a félelemtől remegni kezdett. A texasi csendőrök felhúzott fegyverrel utasították a bártulajdonost, kérdezze meg Pepét, hová rejtette el a texasi bankokból rabolt pénzt.
- Mondja meg neki, hogy ha nem mondja meg, hol van a pénz, itt, a helyszínen agyonlőjük.
A kocsmáros lefordított mindent. Erre Pepe azonnal elmagyarázta spanyolul, hogy a pénz a város kútjában van elrejtve. Megtalálhatják a pénzt, ha a fogantyútól tizenhét követ számolnak lefelé; a tizenhetedik kő alatt ott van az egész zsákmány, amit ellopott.
A kocsmáros odafordult a rendőrökhöz, és azt mondta:
- Pepe egy nagyon bátor férfi. Azt mondja, hogy ti egy rakás büdös disznó vagytok, és ő nem fél a haláltól.
Olykor elsikkad egy-két dolog a tolmácsolás során.
Amit olvasunk, hallunk vagy látunk, jelentős részben másodkézből származó információ, ami lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem. Legyen gondunk arra, hogy az igazat tudjuk meg, de arra is, hogy az igazat mondjuk másoknak.