Volt egyszer egy fogadó, melyet "Ezüst Csillag" fogadónak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget becsábítván nyereségessé tegye vállalkozását. A szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatóak, de mindhiába, mert a várt nyereséget nem tudta elérni.
Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét.
- Az lehetetlen - mondta a fogadós. - Nemzedékek óta "Ezüst Csillag" a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem - állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva "Öt Harang" fogadónak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod - mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más sem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ott maradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Lk.6. 41 Miért látod meg a szálkát a te atyádfiának a szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben?