Egy család súlyos autóbalesetet szenvedett. Mike, a két fiútestvér közül a fiatalabbik, súlyosan megsebesült, és vérátömlesztésre volt szüksége. Mike nyolcéves bátyjának, Dannynak megegyezett a vércsoportja az öccséével. Édesapja leült mellé, és elmagyarázta neki, miért szükséges ez a vérátömlesztés, és hogy milyen csodálatos lesz ez Mike számára. Rövid hallgatás után Danny azt mondta:
- Jól van, apa, odaadom a véremet Mike-nak, hogy meggyógyulhasson!
A kórházban félliternyi vért vettek Danny vénájából. Csak miután kivették a tűt vénájából, fordult édesapjához Danny, s miközben könnyek peregtek le az arcán, azt kérdezte:
- Apa, mikor halok meg?
Az édesapa döbbenten eszmélt rá, hogy Danny félreértette a véradásról szóló magyarázatot. Úgy értette, hogy az összes vérét oda kell adnia, hogy megmentse öccse életét. Azt hitte, hogy amikor a véradás befejeződik, ő meg fog halni. Mégis beleegyezett, hogy kistestvérén segítsen.
Danny kész volt meghalni, hogy kistestvére élhessen. Krisztus is ezt tette mindegyikünkért. Kiontotta a vérét, hogy nekünk életet adjon. „Meghalt értünk, ...(hogy) vele együtt éljünk (1Thessz 5,10).