Grenada hercegét, az egyik spanyol trónörököst, életfogytiglani magánzárkára ítélték. Büntetését Madrid ősi börtönében kellett letöltenie, amit „a koponya helyének" hívtak. A hely félelmetes, mocskos, sivár volta szolgált rá erre a névre. Köztudott volt, hogy aki egyszer bekerül oda, az élve nem jön ki. A hercegnek egyetlen könyvet adtak olvasnivalóul fogsága teljes idejére - a Bibliát. Mivel ez volt az egyetlen könyv, amit olvashatott, százszor meg százszor elolvasta. Állandó társa lett a könyv.
Harminchárom évi raboskodás után a herceg meghalt. Amikor bementek a cellájába, hogy kitakarítsák, néhány feljegyzést találtak, amit körmével vájt a börtöncella puhakő-falába. A feljegyzések ilyen adatokat tartalmaztak:
A Zsoltárok 118,8 a Biblia középső verse; az Ezsdrás 7,21 tartalmazza az ábécé összes betűjét, kivéve a j-t; az Eszter 8,9 a leghosszabb verse a Szentírásnak; a Bibliában nem található hat szótagnál többől álló szó vagy név.
Amikor Scott Udell első ízben írt ezekről a Psychology Today c. lap egy cikkében, különösnek tartotta, hogy egy olyan ember, aki harminchárom évig tanulmányozta azt a könyvet, amelyről azt tartják, hogy minden idők legnagyszerűbb könyve, csak jelentéktelen dolgokat tudott összeszedni. Amennyire tudomásunk van róla, Grenada hercege soha nem lett elkötelezett követője Krisztusnak, legfeljebb jelentéktelen bibliai jellemzők szakembere.
Neked milyen hited van? Valami olyasféle, mint Grenada hercegének? Lényeges különbség van a között, hogy tárgyi tudásunk van Istenről, Jézus Krisztusról és a Bibliáról, és a között, hogy engedjük Istennek, hogy megváltoztasson bennünket belülről kifelé. Sokan nőnek fel úgy, hogy sok mindent tudnak a keresztyénségről, de soha nem adják át életüket Krisztusnak. Te átadtad?