Egy fiatal lány szemmel láthatóan elmerülve egy kis könyv olvasásában egy gyümölcsös elárusítóhelynél üldögélt.
Egy úr megállt, hogy gyümölcsöt vegyen és megkérdezte, hogy mit olvas olyan nagy érdeklődéssel. Meglehetősen szégyenlősen válaszolt a lány:
– Isten szavát, Uram!
De a férfi kételkedő ember volt, azt kérdezte tehát:
– Ki mondta Önnek, hogy a Biblia Isten szava?
A lány gyermekes egyszerűséggel válaszolta:
– Isten maga.
– Isten? Lehetetlen! Hogyan mondta? Sohasem látta, sohasem beszélt vele! Hogyan mondhatta volna?
A lány zavarba jött, és néhány pillanatig csendben volt. Azután felnézett és tiszteletteljesen azt mondta: – Uram, ki mondta önnek, hogy van egy nap ott fenn, az égen?
Az úr meglehetősen gőgösen válaszolta:
– Ki mondta nekem? Senki. Nincs szükségem arra, hogy valaki mondja. A nap saját maga beszél erről. Felmelegít engem. Szeretem a fényét.
A lány komolyan válaszolta:
– Világosan mondta Uram, ami a napot illeti. Én a Bibliát olvasom, az felmelegíti a szívemet. Világosságot ad. Szeretem a fényét és a melegét. Senki más, csak Isten tudja adni ezt a fényt és meleget, amelyet én kapok ebből a könyvből.
A férfi a lány egyszerű hitétől zavarba hozva csendesen továbbment.
"Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt."