Címlap
Velünk az Isten!
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!

Main navigation

  • (Jóhír) Velünk az Isten
  • Kategóriák
    • Kategóriák
    • Arhívum
    • Szójegyzék
    • Újak
  • Előadások
    • Lejátszási listák (opens in new tab)
    • Boldog élet titkai (opens in new tab)
    • Bibliai események kronológiája (opens in new tab)
    • A Messiás élete - párhuzamos evangéliumok (opens in new tab)
    • A római levél (opens in new tab)
    • Alaptanítások (opens in new tab)
    • Jézus próféciái - Utolsó idők
    • Szösszenetek (opens in new tab)
    • Vegyes (opens in new tab)
  • Ajánló
    • Ajánló
    • Filmek
    • Videó
    • Könyvek
    • Zene
    • Bibliai kalandtúra (opens in new tab)
    • Válaszok a kérdéseidre (opens in new tab)
    • Kapcsolat
  • Online Bibliák
    • EFO Biblia (opens in new tab)
    • Károli (opens in new tab)
    • Revidiált újfordítás (2014) (opens in new tab)
    • Bible Hub (opens in new tab)
    • Bibliatársulat (opens in new tab)

Az álláskérelmező

szellemiség
figyelem

Akkoriban, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz, egy fiatalember munkára jelentkezett, mint morzekód-operátor.

Az újságban talált egy hirdetést, és jelentkezett a megjelölt címen. Amikor megérkezett, egy nagy, mozgalmas irodába lépett, amit nagy zaj, csattogás töltött be, és kivehető volt a telegráf hangja is a háttérben. A recepciós ablakon egy felirat utasította az álláskérelmezőket, hogy töltsenek ki egy formanyomtatványt, és várjanak, amíg beszólítják őket a belső irodába. A fiatalember kitöltötte az űrlapot, és leült a már ott várakozó hét jelentkező mellé. Pár perc múlva felállt, odasétált a belső iroda ajtajához, és bement. Természetesen a többi várakozó felkapta a fejét, és csodálkozva nézte, mi történik. Arról diskuráltak egymás közt, hogy nem hallották, hogy bármelyiküket is szólították volna. Valószínűnek tartották, hogy az a fiatalember, aki bement az irodába, hibát követett el, és ki fogják zárni.

Ám e helyett pár perc múlva a munkaadó kísérte ki a fiatalembert az irodából, és így szólt a többi jelentkezőhöz:

-     Uraim, nagyon köszönöm, hogy idefáradtak, de az állás éppen most lett betöltve.

A többi jelentkező zúgolódni kezdett, majd egyikük felszólalt: - Egy pillanat! Ezt nem értem. Ő jött utolsónak közülünk, és mi még csak lehetőséget sem kaptunk az elbeszélgetésre. Mégis ő kapta meg az állást. Ez nem tisztességes!

A munkáltató így válaszolt: - Sajnálom, de amíg itt ültek és várakoztak, a telegráf Morse-jelekkel mindvégig a következő üzenetet kopogta: „Ha érti ezt az üzenetet, jöjjön be. Az állás az öné." Önök közül senki nem hallotta vagy nem értette meg az üzenetet. Ez a fiatalember megértette. Övé az állás.

Mi egy olyan világban élünk, amely csupa nyüzsgés és csattogás - mint a történetbeli iroda. Az emberek figyelme le van kötve, így képtelenek meghallani Isten csendes, szelíd hangját, ahogy szól hozzánk a teremtett világ, a Szentírás vagy Jézus Krisztus élete és munkája által. Rá vagy-e hangolva Isten hangjára? Meghallod-e, amikor beszél hozzád? Figyelsz-e? „Ez az én szeretett Fiam... reá hallgassatok"(Mt 17,5).

Könyv kereszthivatkozásai ehhez: Az álláskérelmező

  • ‹ Az indián és a tücsök
  • Fel
  • Az égő kunyhó ›