Egyik barátom a nappaliban üldögélt egy nap, amikor a macskája egy kis „ajándékot" vonszolt be a szájában - valamilyen elpusztult állatot. Ahogy közelebbről megvizsgálta, döbbenten ismerte fel benne a szomszéd kislány, Boróka nyulacskáját. A barátom szörnyen érezte magát amiatt, hogy feltehetően macskája ölte meg a kisnyulat.
Gyors észjárású lévén, hamar kieszelt egy tervet. A macska szájából kivette az élettelen állatot, ami most egy koszos szőrcsomó volt, és beletette a mosdókagylóba. Egy kis meleg víz és sampon segítségével letisztogatta a nyuszit, ahogy tudta. Ezután hajszárítóval - ami most nyúlszárítóvá lépett elő - addig szárítgatta, amíg a nyuszi elfogadható állapotba nem került. Végül fogta az elpusztult nyulat, elsétált vele a szomszéd nyúlketrecéhez, és visszatette a helyére. Úgy ki volt fésülve, hogy egész természetesnek hatott a kis dobozkájában.
Másnap reggel a barátom kinézett az ablakon, és nagy tömeget látott összecsődülve a szomszéd nyúlketrece előtt. Úgy tűnt, hogy mindenki beszél és mutogat. A barátom eldöntötte, hogy átmegy, és úgy tesz, mint ahogy bármelyik kíváncsi szomszéd tenne, és megérdeklődi, mi történt.
Amikor odaért, Boróka édesanyja így szólt hozzá: „Nem fogja elhinni, mi történt! Valóságos csoda! Boróka nyula pár nappal ezelőtt elhunyt, és oda temettük..."
Próbáltad-e már egyik bűnödet egy másikkal fedezni? Ha elkendőzzük a bűnt, csak még rosszabb lesz a helyzet. Ha például rajtakapnak, miközben valami rosszat teszünk, lehet, hogy megpróbáljuk egy hazugsággal eltussolni. Azonban, akárcsak Boróka nyula esetében, az eredmény nem az lesz, amire számítunk. A végén nevetségessé válunk. Sokkal jobban járunk akkor, ha beismerjük vétkünket, és vállaljuk a következményeket.